Kemény László üzenőfalán vita zajlik. A politológus digitális ismerőseit noszogatta, hogy szóljanak hozzá Hegyi Gyula tegnapi cikkéhez. A hajdani kulturális újságíró az MSZP egyik platformját vezeti, és jól írta meg az álláspontját. A Facebook-on kialakult vitában érdekes szempontok merültek föl, az izgalmas eszmecsere mégis a szabadság eme kis körében rekedt.

Egyre inkább az a benyomásom, hogy a valósággal való szembenézés nem hatja át a baloldali nyilvánosságot. Például az MSZP június 17-i kongresszusán nemcsak új elnököt kellene választani. Értékelni kéne a súlyos választási vereség okait, és föl kellene vázolni a megújulás lehetőségeit is. Eddig négy elemzés látott napvilágot. Az elnökjelöltek közül Szanyi Tibor küldött haza brüsszeli állomáshelyéről egy tízoldalnyi áttekintést, amelyet sikerült agyonhallgatni. Megírta a véleményét az ismeretlenségből felbukkanó elnökjelölt, Bródy Gábor is, akinek elképzelései szintén visszhangtalanok maradtak. Elemzéssel rukkolt elő Szekeres Imre és tegnap Hegyi Gyula is - e két cikk a Népszavában jelent meg.

Lehetséges, hogy a rovatszerkesztő merevlemezén gyűlnek a tartalmasabbnál tartalmasabb hozzászólások, amelyeket a baloldali napilap a kongresszus előtti héten hoz majd. Egyelőre mégis az a látszat, mintha az átmeneti pártvezetés visszafogná a befolyási övezetében maradt nyilvánosságot. Az öt elnökjelölt járja ugyan az országot, és válogatott párttagok körében mérik össze szónoki képességüket, szervezeti és tartalmi elképzeléseiket. Közülük azonban hárman nem írták meg (vagy nem hozták nyilvánosságra), hogy mihez kezdenének a pártjukkal. Ami nincs, abból aligha lehet vita, ami pedig van, a partvonalra szorult.

A döntési helyzetben lévő szocialista politikusok okkal panaszkodnak arra, hogy nincs elég médiafelületük a megszólalásra. A sors iróniája, hogy a rendelkezésükre álló felületeken viszont szűkítik a számukra nem kívánatos helyzetértékelések vitáját. 2010 óta hányszor élhettük át, hogy elodázták a vereséghez vezető okok feltárását. Vagy azért, mert az országgyűlési választás utáni évben készülni kellett az önkormányzati választásra, vagy azért, mert utána jött az uniós parlamenti, esetleg egy-egy időközi választás is. Mindig akadt valami, amely megakadályozta a valósággal való szembenézést. Ha valaki mégis megkísérelte, úgy járt, mint most az MSZP-beli elemzők, akiknek a gondolatai csak a szabadság kis köreibe jutnak el.