Médianapló

Médianapló - Negyedik hatalomnak nevezhető-e a média?

2018. május 17. 10:21 - Zöldi László

Az Európai téridő álnév mögé bújt kommentelő írta május 15-én, 19 óra 44 perc 4 másodperckor: „A média az önjelölt negyedik hatalmi ág.” Azt kérdeztem tőle, honnan veszi ezt. Azt válaszolta május 16-án 18 óra 14 perc 18 másodperckor, hogy nem a szakirodalomban olvasott róla, hanem egy igényes újság „médiás” konferenciáról közölt beszámolójában. A résztvevők ugyanis „arra a következtetésre jutottak, hogy a média a negyedik hatalmi ág”.

Köszönöm neki az őszinteséget, hogy a véleményét nem próbálta tudományos mázzal leönteni. Feltételezése nem állja ki ugyan az elméletiség próbáját, ettől azonban még létező jelenség. Az kölcsönöz neki némi létjogosultságot, hogy bizonyos helyzetekben a média hajlamos úgy viselkedni, mintha volna hatalma. A politikatudomány körülbelül két és fél évszázada választja szét a hatalmi ágakat: a törvényhozást (parlamentet), a végrehajtó hatalmat (kormányzatot) és az igazságszolgáltatást (ügyészséget, bíróságot). Ezt persze a gyakorlatban úgy kell elképzelni, hogy a többségi alapon kormányzó pártok nehezen viselik a másik két hatalmi ág fürkésző tekintetét. Igyekeznek maguk alá gyűrni az ellenőrzésükre létrehozott szervezeteket.

A művelet minél jobban sikerül, annál inkább beszélhetünk diktatúráról, és minél kevésbé, annál inkább demokráciáról. A diktatúrához közeledő esetben, amidőn a parlament és az igazságszolgáltatás már nem képes ellenőrizni a végrehajtó hatalmat, óhatatlanul segítségükre siet a média, vagyis a nyilvánosság eszközrendszere. Kilép közvetítő szerepköréből, és átveszi az ellenőrzésre szánt hatalmi ágak funkcióját. Ez teremti meg a hatalomgyakorlás látszatát. Az egyeduralomra törekvő kormányzat már e látszatot sem tűri. Azzal vádolja a média munkatársait, hogy ellentétben az országgyűlésben üldögélő politikusokkal, az újságírókat senki sem választotta meg.

Orbán Viktor például azt mondta a Magyar Rádió 2018. május 4-i műsorában, hogy „Mi vagyunk a demokraták, akiket megválasztottak.” Felfogása szerint azok a demokraták, akiket a démosz (a nép) választott, és azok a bürokraták (brüsszeliták, újságírók, civilek), akik maguktól jelentkeztek a néphatalom ellenőrzésére. Íme, előttünk a magyarázat, hogy a parlament és felerészben az igazságszolgálás meghódítása után az Orbán-kormány miért próbálja törvényekkel ellehetetleníteni az ellenőrzésére szakosodott hatalmi ágak hazai helyettesítőit: a médiát és a civil szférát.      

6 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr6313965872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Netuddki. 2018.05.18. 08:07:49

Javában zajlik az információs háború. A média szerintem ennek egyik fegyvere, amit lehet a jó oldalon és a rossz oldalon is használni. A rossz oldalra láttunk, látunk példát éppen, ahogy a médiát az orbán maffia a saját céljai érdekében használja.
De mint már párszor megjegyeztem, ezt a valamit, amit "kormány" jelzővel illetnek, nem nevezném médiának, és a benne dolgozókat újságíróknak. A tolvaj maffia ezeket a saját reklámkiadványává züllesztette, összegyűjtve benne Magyarország becstelen, szolgalelkű söpredékét, akik 5 forintért még az anyjukat is eladnák, és lelkesen nyalják maguktól is a regnáló fideszes hatalom ülepét. Holott, a fizetésüket nem a fidesztől és nem a "kormánytól" kapják, hanem a magyar adófizetőktől, elsősorban nekik tartoznának hűséggel érte.

Európai téridő 2018.05.18. 08:31:29

Montesquieu korszakos műve a törvények szelleméről, amelyben egy abszolutista hatalmi rendszerben élve veti fel a hatalmi ágak megosztásának, három részre tagolásának üdvözítő voltát, pontosan 270 éve jelent meg. És lehet, hogy az a bizonyos médiás konferencia sem volt "tudományos", amelyen a médiáról, mint negyedik hatalmi ágról beszélt az egyik felszólaló, de a tudományos igényű hivatkozás amúgy sem erőssége a közfogyasztásra szánt médiának. Alkalmazkodik a nagyérdemű, nem elméleti tudós, átlagos olvasóhoz, és a sokszor meglehetősen macerás visszakereséstől ezzel is megkíméli őt, ami nem feltétlenül jó. A média saját berkeiből hivatkozott példák az írott szó hatalmas erejéről pedig többnyire szintén olyan tálalásban látnak napvilágot, amelyek eme hatalmas erőt negyedik hatalomként láttatják, pozitív kicsengéssel. Mert az "őrkutyaság" "szerény" pozíciója a kevésbé jellemes médiamunkásnak csak "fügefalevél". Vannak köztük olyanok, akik bizony elkövetik a "hatalmaskodás" (actio potentiae) bűnét is gondatlanságból, esetleg szándékosságból. Az előző évszázadban elég sok újságíróból lett államférfiú és döntéseikkel mára olyan állapotba "kormányozták" Európát, a világot, hogy Pangloss mester sem mondhatná, hogy ez a világok elképzelhető legjobbika, legfeljebb, ha szegényes a fantáziája kreténológus módra. És akkor még itt vannak a XX. század bizonyos sajtócézárai és irányzatosságaik, amelyek a politikusoknak is képesek voltak jól befűteni. Szóval akadnak gyakorlati példák, nem kell az elméletiség hiányát hibaként felróni.

Zöldi László 2018.05.18. 09:13:59

@Európai téridő: Köszönöm a gyors reflexiót. Ez értelmes vita, furcsasága azonban, hogy "gyakorlatias" érveit elméleti köntösbe öltözteti. De a lényegre térve, azért érdemes szóvá tenni a negyedikelést, mert vannak, akik ebből kultuszt csinálnak. Magyar György sztárügyvéd például minden stúdióban kifejti: "közismert, hogy a média a negyedik hatalmi ág". Ő csakugyan közismert szereplő a nyilvánosság fórumain, sokan hisznek is neki. Nem bántani akarom, csupán megjegyzem, hogy ugyanazt műveli, mint Kásler professzor. Szakmán belüli kompetenciáját szakmán kívüli "elméletekben" kamatoztatja, amelyek azonban nem állják ki a hitelesség próbáját.

Európai téridő 2018.05.18. 14:47:15

@Zöldi László: Valóban, Kásler nem antropológus és nem nyelvész. Nincs ilyen irányú képesítése. Ha csak magyar turistaként elemezné a finn feliratokat, már akkor sem lenne antifinnugrista. Árpádházi királyainkat illetően pedig egy lelet nem lelet. A médiasztár és műkedvelő politikus ügyvéd pedig így akarja befolyásolni a jogalanyokat, jogalkalmazókat a tárgyalóterem falain kívül is.