Tüttő Katát bizonyára nemcsak a szép vörös fürtjeiért hívják tévéstúdiókba. Azért hallgatom érdeklődéssel, mert a lányom korosztályába tartozik, ráadásul ugyanazt a három nyelvet: az angolt, a németet és a spanyolt tanulta meg. Tegnap, egy vitaműsorban ezzel a kijelentéssel vétette észre magát: „A kórházi fertőzésekről nem írnak a megyei lapok.”

Közgazdászi diplomája mellé szerzett egy oklevelet egészségügyi gazdaságtanból is. Miért ne hinnék neki? Előtte azonban nem árt ellenőrizni az állítását. A megyei lapok kínálatából a legutóbbi két évet választottam. Amikor a Heinrich Pecina kezébe került volt Springer-lapok kilenc megyében még a Népszabadság híreit közölték. (Megítélésem szerint ez volt a patinás újság megszüntetésének egyik oka.) Amikor Eugen Russ, szintén osztrák sajtóbefektető még nem adta el három északkelet-magyarországi napilapját Pecina úrnak. És amikor a miniszterelnök bizalmi emberei: Mészáros Lőrinc, Pecina és Andy Vajna már megvásárolták a 18 megyei napilapot. Meglepő eredményre jutottam. Húsz alkalommal foglalkoztak a magyar egészségügy egyik rákfenéjével.

Szükség esetén részletekkel is szolgálhatok, ezúttal csupán annyit, hogy például a veszprémi Müller Anikó Hanga, a szegedi Králik Emese, a kecskeméti Hraskó István és a zalaegerszegi Arany Gábor utánajártak a témának. Megszólaltatták az új kórházigazgatót, aki fölmérette a tisztasági helyzetet. Beszámoltak arról, hogy a 200 millió forintnyi pályázati pénzből 400 darab falra akasztható folyadékszappan-tartót, 120 darab ágyvégre szerelhető kézifertőtlenítő-tartót, a közösségi terekbe pedig 10 darab állványos fertőtlenítő készüléket helyeztetett el.  Bemutatták az operáló orvost, aki naponta harmincszor mos kezet. Tudósítottak a zalakarosi konferenciáról, amelyen a témakör szakértői áttekintették az országos helyzetet, amelyről nem festettek derűs képet.

Ha az egészségügyi gazdaságtanban járatos fővárosi politikus azt mondta volna, hogy a megyei lapok alaposabban is foglalkozhattak volna a kórházi fertőzésekkel, egyetértenék vele. Ő azonban azt állította, hogy szóba sem hozták a témát. Ha volna önkritikája, elhinném neki, hogy úgy érezte, valamivel alá kell támasztani a feltételezését, és sajnálja, hogy ama újságokról beszélt, amelyeket még kézbe sem vett. A felelős ellenzéki politikus arról ismerhető fel, hogy a rögtönzés hevében is tartózkodik a nagyotmondástól. Vagy ha már elkerülhetetlennek tartja, olyasmit állít, amit nem lehet ellenőrizni.