Médianapló

Médianapló - Megjelenik-e őfelsége ellenzéke a nyilvánosság fórumain?

2018. május 13. 10:28 - Zöldi László

A médiakutatók középső (negyven körüli) nemzedékéhez tartozik Urbán Ágnes és Polyák Gábor. Azért becsülöm őket, mert nem terjeszkednek túl illetékességük határain, a médiagazdaságban, illetve a médiajogban mozognak otthonosan. A véletlen hozta őket össze, az országgyűlési választás után kialakult médiahelyzetről kísértetiesen hasonló gondolatot fogalmaztak meg.

Urbán Ágnes szerint „Komoly veszély, hogy a kormány csak mutatóba hagy meg néhány ’őfelsége ellenzéke’ típusú médiát.” (Magyar Narancs, 2018.05.10.) Polyák Gábor pedig ezt feltételezte Orbán Viktorról: „Lehetséges, hogy fontos szempont a számára, hogy benntart a rendszerben néhány ellenzéki médiát.” (FüHü.hu, 2012.05.12.) A média ugyebár a sajtó, a rádió, a televízió és az internet összefoglaló elnevezése, helyette ezúttal a médium kifejezést kellett volna használni. De csak azért hibáztatom őket, hogy nem ellenőrizték a szöveget, és nem vették észre a velük beszélgető újságírók felkészületlenségét. A lényeg amúgy is az, hogy csakugyan fontos kérdést feszegetnek.

Az előttünk álló kormányzati ciklus vízválasztó lesz. Hamarosan eldől, hogy az egyszemélyes demokrácia megtestesítője milyen sorsot szán a nyilvánosság kritikus fórumainak. Egyetlen mozdulattal megszüntetheti a tevékenységét bíráló médiumokat, ám ezzel még rosszabb hírét költi a kormányzásának. Hagyja, hogy az első nyolc év kivéreztetése után a harmadik kormányzati ciklusban tengődő szerkesztőségek maguktól menjenek tönkre. Az eredmény ugyanez lesz az uniós nyilvánosságban. A harmadik lehetőség, hogy állami hirdetésekkel életben tartja a kiválasztott médiumokat, de visszafogottságban kéri meg az árát.

Volna még két lehetőség. Az egyik az, hogy az ellenzéki pártok a kampányra, majd a mandátumokra kapott állami finanszírozás egy részéről lemondanának az ellenzéki nyilvánosság javára. Csakhogy ez eddig sem volt szándékukban. A másik lehetőség, hogy az a 2,8 millió ember, aki nem Orbánékra szavazott, megpróbálja eltartani ama médiumokat, amelyekkel rokonszenvezik. Erre eddig is csak pislákolni láttam a szándékokat. Horn Gyula 1994-ben 73 százaléknyi parlamenti többséggel sem sodorta el a Magyar Nemzetet. Megkérte inkább a Postabankot, hogy szíveskedjék életben tartani. Reálpolitikusként viselkedett, a kétharmados többség birtokában is esélyt adott az ellenzéki megnyilvánulásokra. A sajtótörténet fintora, hogy négy év múlva megbukott, de talán nemcsak ezért.    

komment
süti beállítások módosítása