Két állítással hozakodnék elő. Az egyik az, hogy a kormányzat nyilvánosságban élvezett fölénye vitathatatlan, a másik pedig az, hogy a média-túlsúly mértéke vitatható. Hiába dobálózunk számokkal, a légből kapott százalékok és arányok keveset mondanak a társadalmi hatásról.

A média a nyilvánosság eszközrendszere, ezért csupán közvetíti az üzeneteket. Eme üzenetek lehetnek igazak vagy hamisak, rövidek vagy hosszúak, és többnyire politikusoktól meg a körülöttük sertepertélő kommunikációs szakemberektől származnak. Érdemes volna megvizsgálni a közvetítők (újságírók) szerepét is, engem azonban most inkább az érdekel, vajon a Fidesz választási győzelmében milyen szerepet játszott a miniszterelnök médiaszemlélete. Aligha kétséges ugyanis, hogy az ország majdnem teljhatalmú ura digitális bevándorló. Idegenül mozog a számítógépek környékén, akcentussal beszéli a számítástechnika nyelvét.

Médiaszemlélete elavult, mindazonáltal félrevezető, sőt politikai hiba, ha ellenfelei gúnyolják a digitális botladozásokért. Amikor a nevezetes G-nap (2015. február 6.) után elpártolt tőle a Simicska-féle médiabirodalom, szorult helyzetében arra kérte a bizalmi embereit, hogy vásárolják föl a papír alapú sajtó vidéki hálózatait. Kockázatos döntését a XXI. század második évtizedében lehetett szűklátókörűségnek tekinteni, a fejlemények mégis őt igazolták. A tizennyolc megyei és egy városi napilap mintegy másfél millió olvasója bizonyára nem szavazott kivétel nélkül a Fideszre, ám a kormányzati üzenetek eljutottak hozzájuk.

A négyszázezer eladott példány tartalma szerintem se döntötte el az országgyűlési választás sorsát, de a kétharmados többség megszerzését jelentős mértékben befolyásolta. Például a kistelepüléseken, ahová ellenzéki politikus alig tette be a lábát, és az ellenzéki médiumok példányai, szavai, képei alig jutottak el. Az a benyomásom, hogy kommunikációs szempontból 2018 azért vízválasztó, mert a hazai nyilvánosság történetében valószínűleg az utolsó választás volt, amelynek kampányában még jelentős szerepet játszhattak a hagyományosabb üzenetközvetítő eszközök. Az utcai óriásplakát és a „medvefül”, a papír alapú sajtó és a közszolgálatinak nevezett rádió meg televízió.

A miniszterelnök mostani sikerének az is titka persze, hogy a vidéki digitalizáció felgyorsítását a választás utánra halasztotta. Ezt azonban már nem odázhatja tovább.