Szájer József Fidesz-politikus szerint az ellenzék 7:1 arányban uralja a hazai médiapiacot. Az Európa-parlamenti képviselő e meglepő kijelentést nem itthoni fogyasztásra szánta, számítva arra, hogy Brüsszelben úgyse néznek utána az ennek ellenmondó részleteknek. Megjegyzése felhördülést váltott ki az ellenzékben, amelynek egyetlen politikusát emelném ki a következetessége miatt.

Hadházy Ákos, az LMP frissiben lemondott társelnöke az országgyűlési választás napján állította a 24.hu-n: „A magyar emberek hatvan százalékát csak a propagandasajtó éri el.” Még aznap este, az ATV-ben ugyanezzel a számmal magyarázta az ellenzék vereségét, a propagandasajtó helyett azonban már heccsajtót mondott, de változatlanul az elérni igét használta. Tíz nap múlva, szintén az ATV-ben ismételte meg, hogy „Az emberek hatvan százalékát csak a kormánypárti média éri el.” Igen ám, csakhogy a média és a sajtó nem ugyanazt jelenti. A média ugyebár a nyilvánosság eszközrendszere, a sajtó pedig a leghagyományosabb eszköz, és a keletkezés sorrendjében szoktuk utána sorolni a rádiót, a televíziót meg az internetet.

De üsse kő, a nyilvánosság fórumain nem kell olyan precízen fogalmazni, mint egy tudományos tanácskozáson. Azzal is mentegetném Hadházy Ákost, hogy hasonló arányt mondanék, a kormány befolyását a média kétharmadában vélném mérvadónak. Kettőnk álláspontja között az a különbség, hogy a kétharmadom becslésen alapszik, az ő hatvan százalékát viszont hitelesíti a médiafogyasztók tudatában, hogy a korrupció elleni küzdelem élharcosaként évek óta számokkal áll a nyilvánosság elé. S mert milliárd forintokat emlegetve tett szert hírnévre, miért ne hinnénk el neki, ha a kormányzati médiafölényt is számmal jelzi?

Igazán kár, hogy nehéz volna olyan fölmérésről beszámolni, melyet szociológusok végeztek a mintegy nyolcezer médiatermék piacán. Ráadásul az LMP immár társtalan elnöke, Szél Bernadett azzal kölcsönzött nyomatékot a mondandójának, hogy negyvennyolc órája kifejtette a 444.hu digitális felületén: „Magyarországon a média hetven százalékát teljes mértékben a Fidesz fedi le.” Mintha az ellenzéki pártban nem beszélték volna meg, vajon hány százaléknyira érdemes taksálni Orbánék médiafölényét. Vagy a két szám között épp az a különbség, hogy a volt társelnök inkább a sajtóban kereste a kormányzati túlsúlyt, az egyelőre társtalan elnök pedig a médiában?