Elérkezett az igazság pillanata. Az országgyűlési választáson indulási szándékot bejelentő pártoknak körzetenként ötszáz ajánlást kellett aláírással előteremteni, máskülönben nem kerülhetnek föl az állami pénzzel kecsegtető listára. A Fidesznek és a Jobbiknak mind a 106 körzetben sikerült összegyűjteni az ajánlásokat, a Momentumnak azonban csak 97-ben, az Együttnek pedig 48-ban. A Bokros-féle Modern Magyarország Mozgalom már a vonal alá került, mert mindössze 15-ben jött össze a bűvös félezer.

Külön kategóriába sorolható az MSZP és a DK. A két párt testvériesen megosztozott az országon: a szocialisták 60 választókörzetet vállaltak, a Gyurcsány-párthoz tartozók 46-ot. Vajon mi indokolta a megosztást? Együttműködésüket azzal magyarázzák, hogy ha nem indítanak egymás ellen jelölteket, akkor nagyobb esély lesz a kormányváltásra. Csakhogy van egy árulkodó mondat, amely engem legalábbis elbizonytalanít. Botka László, az MSZP tavalyi miniszterelnök-jelöltje egy elkeseredett - vagy őszinte - pillanatában ezt találta kérdezni a párttársaitól: „Most emlegettek előválasztást és egyéb őrültségeket? Hát jelöltünk sincsen, könyörgöm.” (Kettős Mérce, 2017. február 15.)

Mi van, ha az iménti számok azt sejtetik, hogy az ellenzéki pártok szervezettségi gondokkal küszködnek? Hálózatuk nem szövi át az egész országot, például a falvakban nincs alapszervezetük, aktivistájuk ahhoz, hogy összeszedjék azt a fránya félezer aláírást. A szervezettség hiánya ezernyi okkal magyarázható, nem szégyen ez, bár kínos volna bevallani. A halálos ítéletét írja alá az a párt, amelyik azt kommunikálja, hogy ő bizony levonult a térképről, mert nincs elég embere. Ennél jobban hangzik, és talán még igazság is van benne, hogy a kormánypártok jelöltjével szemben csak egyetlen ellenzéki jelölt lehet esélyes a győzelemre.

Miközben tehát a szóvivők az összefogásról, az együttműködésről, az önmérsékletről és az áldozatkészségről beszélnek az újságírók előtt, hátul, az úgynevezett füstös szobákban számok röpködnek a levegőben. A 106 választókörzetben való indulás ugyanis 598, kerekítve 600 millió forintnyi állami támogatást ér, a 81 450-et, az 54 300-at, a 27 150 millió forintot. S ha a tárgyalók ügyesen blöffölnek, akkor az együttműködésre hajlamos partner javára lemondanak ama választókörzetekről, amelyekben amúgy sincs hálózatuk, az áldozatkészség jegyében pedig beérik a 600 millió háromnegyedével, felével vagy egynegyedével.