Médianapló

Médianapló - Milyen lesz a Nemzeti Sajtókamara?

2018. február 03. 11:28 - Zöldi László

A mai napilapok közül a Népszava és a Magyar Nemzet ugyanazzal a témával foglalkozott. Szerzői, Lendvai Ildikó és Pethő Tibor történelmi párhuzamot fedeztek föl a Kolosváry-Borcsa Mihály alapította Országos Magyar Sajtókamara és az Orbán Viktor „házi újságírójának” tartott Szöllősi Györgyhöz köthető Nemzeti Sajtókamara között. Az állam egységesíteni, egybehangolni szerette volna, illetve szeretné az újságíró társadalmat. Akkor ez olyannyira sikerült, hogy az alapítót 1946-ban háborús bűnösként ki is végezték.

Van azonban valami, amelyre a cikkíróknak vagy nem volt elég felületük, vagy nem tartották fontosnak. A sajtókamara ötlete már az első Orbán-kormány idején fölmerült.  Egy társadalmi szervezetben, a Magyar Újságírók Országos Szövetségében szóba került, vajon az öt-hatezer újságírót tömörítő egyesület végezhet-e kamarai (érdekvédelmi) tevékenységet. Hosszas viták után a MÚOSZ 2000-es közgyűlésén létrejött az érdekvédelmi bizottság, amelyben e sorok írója is dolgozott. S bár a történelmi ok miatt elhárítottuk a kamarás elnevezést, kidolgoztunk egy programot, amelynek talán legfontosabb eleme a bér- és honortáblázat volt. A szakma örömmel fogadta, mert gondjai voltak az alacsony jövedelmekkel, nekem viszont akadt egy kifogásom.

Elfeledkeztünk a kis vidéki szerkesztőségekről. Ezzel magyarázható, hogy a helyi újságok munkatársai gyanútlanul olyan honoráriumokat követeltek, amelyeket az országos lapok számára javasoltunk. Felindulásában egy falusi lapszerkesztő még az íróasztalt is a polgármester-asszonyra borította. Mindazonáltal hasznosnak tartottam a táblázatot, kár, hogy a Gazdasági Versenyhivatal másként vélekedett róla. Kartellezéssel vádolta a legnépesebb újságíró szervezetet, a sajtó külföldi tulajdonosai ugyanis tárgyalási alapnak tekintették a táblázatunkat. A MÚOSZ-t 3 millió forintra büntette, mert „a vállalkozások egyéni költségeitől, teljesítményétől, minőségétől függetlenül, indokolatlanul egységesülhetnek az árak”.

Az egyelőre csak elképzelt Nemzeti Sajtókamara szintén bér- és honoráriumtáblázatot ígér, ami azonban az államisága miatt már nem ajánlásnak ígérkezik, hanem kötelezvénynek. A legnépesebbnek szánt érdekvédelmi szervezet beharangozott szándéka még inkább fölvetné tehát a kartellezés gyanúját. Ha persze a sajtó egységesítésére, egybehangolására (német történelmi kifejezéssel: gleichschaltolására) törekvő állam tartani akarja magát a Gazdasági Versenyhivatal 2008-as döntéséhez.            

komment
süti beállítások módosítása