Az Orbán a világhálón című bejegyzést eddig 34 ezren olvasták. Vita bontakozott ki róla. Az egyik álláspont képviselői egyetértettek velem, szerintük is jó volna, ha olyan miniszterelnökünk lenne, aki digitális bennszülöttnek mondhatja magát. Okfejtésüket köszönettel veszem, de jobban érdekel a másik álláspont. Az ugyanis, hogy a kormányfőnek nem muszáj otthonosan mozognia a számítástechnikai kultúrában. Elég, ha ismeri a digitalizáció fő irányát, a többit majd elintézik a hozzáértő beosztottjai.

Azt én is hangsúlyoztam, hogy Orbán Viktor fölismerte a digitalizációban rejlő lehetőségeket. De hozzáfűztem: nem töri magát, hogy az online élvonalba kerüljünk. Ráadásul kevésbé volnék engedékeny. Ha már elsajátította a nemzetközi érintkezés nyelvét, azt is megtehette volna, hogy angol nyelvtudásához párosítja a digitális kultúrát. Ebből adódik egy következtetés, amely az ellenzéki politikusok gyakorlatából vonható le. Amíg hatalomban voltak, úgy tettek szert tíz-, sőt százezer számra követőkre, hogy a közösségi üzenőfalukat külön szakembergárda gondozta. Amidőn viszont annak rendje és módja szerint ellenzékbe szorultak, eltűnt mögülük a stáb, és magukra hagyatva bajlódnak a digitális kapcsolattartással.

Utálják például a bekezdéseket, és ha a betűtengert meg-megtörik is, két bekezdés között „elfelejtenek” üres sort hagyni. Pedig a digitális olvasó nem viseli el a tagolatlan vagy rosszul tagolt véleményt. S mert a magyar politikusok ellenzéki helyzetben hajlamosak ügyetlenül élni a digitális kapcsolattartás lehetőségeivel, ez azt sejteti, hogy baj van a demokrácia-felfogásukkal is. Mintha örökre maradnának a hatalomban, és óhatatlanul arra törekednek, hogy mindig legyen szakemberekből álló stáb a hátuk mögött. Az már a médiatörténet fintora, hogy a nem éppen digitális bevándorlóként ismert Orbán Viktor számítógépes visszafogottsága 2018-ban akár be is biztosíthatja a választási győzelmet.

Ha otthonosabban mozogna az online világban, eszébe sem jutott volna bizalmi embereivel felvásároltatni a kifutó terméknek számító offline sajtót. Tudta azonban, hogy a megyei napilapokat a pillanatnyi nevüktől függetlenül néplapnak nevezi a falvak népe, jelezve ezzel társadalmi beágyazottságukat. A mintegy 400 ezer példányban megjelenő és 1,5-2 millió emberhez eljutó újságok bekebelezése azt jelenti, hogy a kormány üzenetei azokhoz is eljutnak, akiket még nem „fertőzött meg” a digitális kultúra.