Azt kérdi a kollégám, mi bajom van a hazai médiapiacot kedvezőtlenül minősítőkkel. Évekig dolgoztam vele ugyanabban a szerkesztőségben, szívesen válaszolok neki nyilvánosan is.

Lélekben azonosulok azokkal, akik látják a kormányzati térfoglalást, és fájdalmukat, kiábrándultságukat, közérzetüket, szomorúságukat úgy fejezik ki, hogy visszhangoznak egy számot, a kilencven százalékot. Meg se szólalnék, ha azt mondanák-írnák, hogy a kormányzati médiafölényben alig hallható, csekély, elhaló, elhanyagolható, eltörpül, kevés, kicsi, jottányi, minimális, szűkös, vékonyka a szétmorzsolódott ellenzék hangja. Bármelyik kifejezést választanák, mindegyik tükrözné a tapasztalatunkat. De miért emlegetnek egy légből kapott számot? Nem föltétlenül az a bajom vele, hogy nagyot mondás terméke, hanem hogy ellenzéki politikusok rá hivatkozva indokolják a tehetetlenségüket.

Molnár Gyula, az MSZP elnöke például ezt fejtegette a Klubrádióban 2017. január 2-án: „A 94 százaléka a médiának a kormány kezében van, ahogy ezt a szakemberek mondják.” Kik ezek a meg nem nevezett szakemberek? Hol van a felmérés, amely tavaly ilyenkor 94 százaléknyi kormányzati túlsúlyt mutatott ki a médiapiacon? Azért firtatom ezt, mert 2015. február 6-a, az úgynevezett G-nap után Orbán Viktor és Simicska Lajos útja elvált. A Fidesz gazdasági háttéremberéhez kötődő médiabirodalom kivált a kormányzat befolyási övezetéből, és csökkentette a miniszterelnök érzékelhető, de százalékban nehezen meghatározható fölényét a nyilvánosságban.

Utána vásárolta meg bizalmi embere, Mészáros Lőrinc a német Springer-cég nyolc megyei napilapját, majd ugyancsak német tulajdonból a Pannon Lapok Társasága négy megyei és egy városi napilapját. A kormányzat átmenetileg csökkenő befolyása növekedett valamelyest, de 2017 januárjában Orbán másik bizalmi embere, Heinrich Pecina még nem szerezte meg az osztrák Russmedia három megyei, és harmadik bizalmi embere, Andy Vajna sem az amerikai Lapcom két megyei napilapját. Vajon idestova egy éve hogyan jött ki Molnár Gyula „szakembereinek” a 94 százalék? A maradék hat volna az azóta vásárolt öt újság a 189732 példányával és körülbelül 800 ezer olvasójával?

Az is kérdés persze, hogy az ellenzéki politikus honnan vette a maga 94 százalékát, amelyből néhány hónap múlva, a megyei sajtó teljes kormányzati bekebelezése után a média méltatlan helyzetén búslakodó újságírók lekerekítésében 90 százalék lett. Erre azonban már nem nekem kell válaszolni.