Médianapló

Médianapló - Az MSZP miért nem nézett szembe a kormányzásával?

2018. január 14. 10:24 - Zöldi László

A Népszava szombati számaiban érdeklődéssel olvasom Lendvai Ildikó cikkeit. Az MSZP volt elnökéből jó publicista lett, tegnap például Karácsony Gergely és a szocialisták kapcsolatát értelmezte. Van azonban egy mellékmondata, mely más irányba tereli a gondolkodásomat. Azt írja, hogy „Az MSZP valóban nem nézett szembe elvárható mélységben saját kormányzása vállalandó és hibás elemeivel, és úgy istenigazából nem szálazta szét ezeket.” A fogalmazásmód nemcsak önkritikus, hanem megszépítő is.

Mintegy 300 oldalnyi idézetet gyűjtöttem össze arról, hogy 1989 ősze óta a szocialista politikusok mit mondtak a pártjukról. Végig is böngésztem, amit a 2010-es „történelmi” vereség után kifejtettek. Hárman szorgalmazták a kudarchoz vezető okok feltárását. Gráf József volt mezőgazdasági miniszter, aki rövid ideig az elnökség tagja is volt, és azért szállt ki belőle, mert rájött, hogy a széthúzó MSZP nem képes pártként viselkedni. Továbbá két történész: Földes György, a választmány volt elnöke és Balogh András, a párt volt elnökhelyettese. Ők már a szakmájuk miatt is érdekeltek lettek volna a közelmúlt (a 2002-2010 közti kormányzás) alapos értékelésében. Vajon hol vannak manapság? Visszavonultak, a politika fő áramlatából kisodródtak.

Azt vettem észre, hogy akik épp irányították az MSZP-t, udvariasan hárították el, szerelték le a visszanézés lehetőségét. Köztük Lendvai Ildikó is, aki 2010. április 17-én ezt mondta a Népszava munkatársának: „Annak nincs értelme, hogy az MSZP elkenje saját hibáit, de annak sincs, hogy önelemzés helyett önmarcangolást végezzen.” Vezető társaihoz hasonlóan az „önvédelmi immunrendszer” elgyengülésére, meghibásodására hivatkozott. A hivatalban lévő szocialista politikusok mindig elismerték, hogy szükség volna a bukáshoz vezető okok elemzésére, mindazonáltal azzal odázták el az „önmarcangolást”, hogy előttük tornyosul egy-egy akadály. Hol az önkormányzati, hol egy időközi, hol az uniós parlamenti választás.

Igen ám, de ha nem érdemes nyilvánosságra hozni az „elvárható mélységű elemzést”, az „istenigazából” való „szétszálazást”, akkor elkészíteni sem érdemes. Az a fránya szembenézés így halasztódott hétről hétre, hónapról hónapra, évről évre. Most pedig előttünk rogyadozik egy párt összesen 12 évnyi kormányzás erényeivel és hibáival, szellemileg és szervezetileg kiürülve, anyagilag ellehetetlenülve. Még szerencse, hogy a vezetői szerint készen áll a kormány-, sőt a rendszerváltásra is. 

3 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://medianaplo.blog.hu/api/trackback/id/tr2213574103

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Európai téridő 2018.01.15. 09:29:43

A" jogelőd" állampárt(ok) idejében, a szovjet elvtársai testvéri tankjainak árnyékában elkövetett ál-önmarcangolások katasztrofális következményeinek ismeretében megértem, hogy úgy félnek az ilyenfajta "önvizsgálattól", mint ördög a tömjénfüsttől.

bekerült 2018.01.15. 10:20:47

Végre egyetérthetek veled és teljesen jogosnak tartom a felvetésed !

Az MSZP nem hajtotta végre a saját hibáinak az elemzését , mert mindig jött valami kifogás, hogy miért nem.
Ezek a kifogások azonban nem mindig a lényegről szóltak.
Az MSZP-n belüli harcok már a kezdetektől megindultak.
A baloldal veresége és a szocializmus bukása hozta el a baloldal válságát.

A hogyan, merre való meghatározás azonban nem is olyan egyszerű, ha közben rendszerváltás is folyik.
A szocializmusból a kapitalizmusba való átmenet kitermelt egy mutyizós világot arra hivatkozva , hogy az emberek fejében , a változást okozó zűrzavart csökkentsék.
Ehhez szükség volt az ellenzék hathatós "megértésére" is.
Az látható volt, hogy ez a "megértés" nem fog tartani örökké.
A Lengyeleknél előbb jött el.
Nálunk kialakult a 70-30-as szabály azt hozta magával, hogy a nyílt összecsapás elmaradt és viszonylag csendben folyt a mutyizgatás.
Az MSZP politikájának a meghatározása a kihívásokra adott válaszokból állt.

Az ellenzékkel való megegyezés lehetővé tette, hogy ne kelljen baloldali válaszokat adni a rendszerváltással összefüggő kérdésekben. Erre jött rá az EU-ba való belépésünk, ami a kihívásokat tovább fokozta. Kialakult egy olyan megfelelési kényszer, amire nem lehetett jó baloldali válaszokat adni.
Az a vicces helyzet alakult ki, hogy a baloldalnak kellett volna kapitalizmust építeni, amivel nem is tudott megbirkózni, mert erre nem volt a világon sem példa.

A kihívások az MSZP-t egyre megosztottabbá tette és házon belül megindult az átalakulásért folytatott harc.
A Gyurcsány által is szorgalmazott reformok és átalakulások, heves ellenállásokat váltottak ki, és akkor még ott voltak a mutyizgatás haszonélvezői.
Ezt a játszmát Gyurcsány elvesztette, de nem adta fel.

A DK megalakulása is ennek a következménye és eredője.

Az MSZP- ben maradottak elodázták a szembenézést és szerették volna ott folytani ahol abba hagyták.
A választási vereség azonban rámutatott arra, hogy ennek az időszaknak leáldozott.
Ezt az MSZP-ben nem mindenki értette meg mind a mai napig.

Az MSZP egy része szeretett volna a kihívásokra reagálni.
A DK megalakulása azonban a centrum felé lezárta az utat, a "Balra Magyar" pedig kudarcba fulladt.

A mai helyzet mutatja legjobban az MSZP vergődését és agóniáját.
Az MSZP szembenézése nem képzelhető el , a jelenlegi helyzetben, Gyurcsány rehabilitálása és a kormányzásának megítélése és az átértékelése nélkül.
A választás miatt, erre már nincs idő és akarat sem látszik erre.
Botka bukása adott volna erre lehetőséget, de az MSZP-ben lévő vezetők erre alkalmatlanok.

A dolog halad a tehetetlenségi útján és az MSZP bukása elkerülhetetlen.

Xilit 2018.01.15. 20:40:56

Elbizonytalanított Karácsony Gergely szövetsége a szocialistákkal. Ugyanis Karácsonyt sokkal többre tartom, mint az MSZP-t szőrőstől bőrőstől.

Soha nem fogom elfelejteni - nem csak nem tudom, nem is akarom - a rendszerváltás anomáliáit. Azt a jobboldali fordulatot, ami totálisan szembe ment eszmeileg is, a gyakorlatban is az addig képviselt elvekkel.
A Magyar Szocialista Munkáspártból kimaradt a munkás. A munkavállalók, akik közül tömegesen váltak munkanélkülivé - nem ragozom.
Akik ennek a fordulatnak az előkészítésében és végrehajtásában részt vettek, valóságosan is, szimbolikusan is maradtak a Rózsadombon, anyagi kár nem érte őket, a kapitalizálódó társadalom haszonélvezőiként folytatták a politizálást.
Megbecsülést ne várjanak, az az erkölcsi bukás, ami '89. óta löki őket egyre mélyebbre, csak egyféleképpen lett volna elkerülhető: ha nem magukat mentik, hanem az országot.

Itt kormányozni, 10 millió - 10 és nem 15 - magyar érdekét érvényesíteni egy ember volt képes, Kádár János.
Sem előtte, sem utána nem tudott kinőni közülünk egy valamirevaló államférfi.

Talán egyszer Karácsony, ha már Bajnait, mint lehetőséget elpackáztuk.