Miniszterelnökünk a múlt héten Bajorországban járt. A szövetségi tartományt uraló CSU-politikusokkal találkozott, és a tárgyalások szünetében interjút adott a Bild című újságnak, amely 9 millió olvasóhoz jut el. A beszélgetésből leginkább azt idézték itthon, hogy Orbán Viktor beharangozta „a muzulmán inváziót”. Elsikkadt azonban egy mondata, miszerint „A magyar sajtó 80 százalékban magántulajdonban van, és egy jelentős része erősen kritikus a magyar kormánnyal szemben.”

A kormányfőnk nem tud németül, az interjút valószínűleg angolul készítette vele a Bild munkatársa. Ezt fordították németre a szerkesztőségben, majd németből magyarra az MTI-ben. Megnéztem a Miniszterelnök.hu-n is, amely jelezte, hogy szintén a Magyar Távirati Iroda közleményéből dolgozik. A többszöri áttétel nyomán elképzelhető a torzítás, ezért tűnődöm azon, hogy Orbán honnan vette a nyolcvanas számot. Ilyen arányt nem ismerek, ettől persze még létezhet. A kormányzat milliárdokból stafírozta ki a Nézőpont Intézetet, nem zárom ki tehát ama lehetőséget, hogy a 80 százalék korántsem a politikusi nagyotmondás eredménye. De vajon mit bizonyít?

A nevezetes G-nap, 2015. február 6-a után törés következett be Orbán Viktor médiapolitikájában. Gazdasági háttérembere, Simicska Lajos szakított vele, és a magántulajdonába ügyeskedett médiabirodalom kivált a kormányzat befolyási övezetéből. Nehéz fölbecsülni, hogy ez hány százaléknyi veszteséget jelentett, a fejleményekből azonban kikövetkeztethető, hogy Orbánék arra jutottak: nem szabad egy kézbe összpontosítani a kormányhoz húzó médiumokat, mert válság esetén akár el is távolodhatnak tőle. Ekkor vették igénybe három bizalmi ember közreműködését. A Mészáros Lőrinc, Andy Vajna és Heinrich Pecina nevéhez kötődő médiahálózatok kétségkívül magántulajdonban vannak, de azok sem tévednek, akik szerint államosították őket. Szervezetileg még nem kacsolódtak össze, tartalmilag viszont már ugyanazt a nótát fújják. 

A magyar kormányt „erős” kritikával illető médiumokat pedig kevésbé vélem eszköztelennek, mint a nyilvánosság fórumait ügyetlenül használó ellenzéki pártok, de a közvéleményre gyakorolt hatásukat se túloznám el. Leginkább azokat érik el, akiknek van pénzük és idejük több forrásból tájékozódni. Kár, hogy az igényes választópolgárok nem alkotnak kritikus tömeget. Ezzel magyarázható, hogy erős fenntartással fogadom Orbán Viktor angolból németre, majd németből magyarra fordított mondatának igazságtartalmát.