Ilyenkor szoktam leltárt készíteni. Azt néztem meg, hogy a magamfajta digitális bevándorló, aki az írógépes világból települt át a számítástechnikai kultúrába, vajon miből tájékozódott a legutóbbi hét évben. Mérő eszközöm az ütős mondat, a vélemény megnyilvánulása, melynek minősége és mennyisége jelzi, hogy milyen munka folyik a szerkesztőségekben.

Orbán Viktor hatalomra jutásának évét, 2010-et azért nem vettem figyelembe, mert a fél esztendőből torz arányok jöttek volna ki. Kiderült viszont, hogy 2011-ben 143 médiumból próbáltam összeszedni a Lefülelt mondatok című válogatást, amelyet hetente készítek szerkesztőségi megrendelésre. 45 volt a papír alapúak száma, 23 az elektronikusoké (rádióké, televízióké) és 75 a digitálisaké. Ha a keletkezési sorrendből indulunk ki, akkor a két hagyományos médiumcsalád 68-cal volt jelen a tájékozódási tartományomban, és valamivel többel az online portálok sora. 68 aránylik a 75-höz, a régi és a feltörekvő médiumok egyensúlya még létezett.

Ahogy teltek az évek, úgy billent el az érzékeny libikóka. Tavaly a médiumok száma 106-ra csökkent, elsősorban a szerkesztőségek megszűnése következtében. Nevezhetjük ezt profiltisztításnak is, a lényegen azonban mit sem változtat: leginkább a papír alapú sajtó hadállásai szűntek meg, 2016. október 8-án például a Népszabadság, amely egyébként vezette az ütős mondatok mezőnyét. Tragikai vétsége, hogy képes volt a magyar társadalom mértékadó csoportosulásaiból összeszedni a legjellemzőbb információkat, majd azokat vesztére értelmezte is.

Ami pedig engem illet, 2017-ben 23 újságból tájékozódtam. A papír alapú médiumok száma tehát hét év alatt a felére csökkent. A rádióknál és televízióknál nem következett be lényeges változás a tájékozódási kultúrámban, a hajdani 23 csupán 18-ra esett vissza. Az online szerkesztőségeknél a 2011-es 75-höz képest a tavalyi 65 szintén elhanyagolható különbség. Annál érdekesebb, hogy eltűnt a hagyományos és a digitális médiumok egyensúlya, mert 41 régi szerkesztőség aránylik a 65 feltörekvőhöz.

Nem vettem észre, hogy egy papír alapú sajtóban nevelkedett, leginkább ahhoz értő digitális bevándorló tájékozódási gyakorlata ennyire megváltozott. Azért nem figyeltem föl a jelenségre, mert a hazai médiapiac átalakulása fokozatosan ment végbe. Kétségkívül a világszerte halódó papír alapú sajtó rovására, de nem függetlenül az Orbán-kormány véleménykorlátozó intézkedéseitől.