Az ellenzéki megmondó emberek hajlamosak egy kalap alá venni a megyei sajtót.  Orbán Viktor kétségkívül felvásároltatta bizalmi embereivel a tizennyolc megyei és egyetlen városi napilapot. A Heinrich Pecina, Andy Vajna és Mészáros Lőrinc nevéhez kötődő újság-hálózatok tartalmilag egységet alkotnak, de még nem szerves részei az egésznek. Általánosítható törekvés, hogy a központi szerkesztőségek a politikai jegyzetet nem veszik jó néven a vidéki napilapok munkatársaitól. Mondván vagy sejtetvén, hogy ne dumáljanak bele az országos politikába.

Ha az iménti felszólítást összetett mondattá kéne formálni, akkor háromféleképpen lehetne folytatni a gondolatmenetet. A Pecinához köthető Inform Média miskolci, nyíregyházi és debreceni lapjánál lényegében megszűnt a jegyzet. Ha valaki az online kiadások archívumából előhívja, több hétre visszamenőleg alig talál valamit. De amit talál is, az nagy ívben kerüli az országos politikát. A Vajna-féle győri és különösen szegedi napilapból nem hiányzik a vélemény, a politikai jegyzet helyét azonban elfoglalja a tárca. Az egyetlen újságírói műfaj, amelyben a szerző egyes szám első személyben fogalmazhat. Soha ennyi tárcát nem olvastam megyei napilapban, és a személyes keretből néha izgalmas élmények kandikálnak ki.

Más utat követ a Mészáros Lőrinchez sorolható Mediaworks. A volt Springer- és pannon lapokból összevont hálózat nem mellőzi a politikai véleményeket, csak éppen a központi szerkesztőségnek tartja fenn. E jegyzeteket bízvást lehetne vezércikknek is nevezni, és a legutóbbi napokban Csermely Péter, Gajdics Ottó, Ludwig Emil, Néző László, Pilhál György, Szakács Árpád nevével láttak napvilágot. Akik ismerik a kormánypárti sajtót, tudhatják, hogy szinte kivétel nélkül a Magyar Idők volt vagy jelenlegi munkatársai. Akadnak köztük jó újságírók is, bár mindannyiukra jellemző, hogy a hatalmon lévők szempontjából fontos témákat próbálnak a fővároson túli olvasók tudatába csepegtetni.

Vajon a hivatalos választási kampány közeledtével melyik vonulat lesz a mérvadó? Ha a harmadik, akkor újra létrejöhet a múlt század hetvenes évekbeli gyakorlat. Amidőn az MSZMP portfóliójába tartozó Hírlapkiadó Vállalat a megyei napilapok nyereségéből tartotta el az országos hálózat zászlóshajóját, a 814 ezer példányban megjelenő Népszabadságot, ennek fejében a központi szerkesztőség munkatársai megkímélték a vidéki publicistákat attól, hogy a politikai véleményüket nyilvánosan is megfogalmazzák.