Médianapló

Médianapló - Akik publicistaként látják írószemmel a világot

2017. november 01. 10:33 - Zöldi László

Ma reggel kellemes női hangra ébredtem, néhány centire tőlem szólalt meg. Némi eszmélkedés után rájöttem, hogy a beprogramozott zsebrádióból beszél hozzám. A csilingelő hangot harminc körülinek saccoltam. A Klubrádióból csakhamar megtudtam, hogy Parászka Boróka negyven körüli, bár az orgánumából nyugodtan letagadhatna tíz esztendőt.

Néhány hónappal ezelőtt ugyancsak az ő hangját hallottam a Duna Televízió egyik műsorában. Norvégiában beszélgetett egy magyar íróval, Kun Árpáddal, aki két regény közt abból él, hogy mozgásképtelen öregeket mosdat, kitakarítja a vécéjüket, és bevásárol helyettük. S ami legalább ennyire fontos: a marosvásárhelyi újságírónő figyelemre méltó esszéivel hónapról hónapra találkozhatunk a Mozgó Világ Hónapló című rovatában is. Kirajzolódik belőle, hogy a bő szókincsű és kiforrott stílusú szerző mostanában emberjogi aktivistaként járja Kurdisztán törökországi és iraki részeit. Szó- és írásbeli megnyilvánulásainak az kölcsönöz jelentőséget, hogy sokkal tágabb látószögből szemlél bennünket, magyarországi értelmiségieket. Elégedetlen a felületen mozgó vitáinkkal, a befelé fordulásunkkal, a beszűkültségünkkel, sőt a bezápultságunkkal.

Ma reggel hét és nyolc között önkritikára is telt tőle, kifejtette ugyanis, hogy önmagával szintén elégedetlen. Régóta keresi a műfaját, és noha egyelőre nem találja, de már sejti, hogy felgyülemlett élményei a szépirodalomban várnak megfogalmazásra. Hangjából ismerős hezitálás, tanácstalanság, tétovázás csendült ki. Évtizedeket töltöttem literátus újságírók között, és három jelentős képviselőjükkel baráti kapcsolatba is kerültem. A kolozsvári egyetem publicisztikai tanszékét vezető Balogh Edgárral, a Bukarestből Budapestre repatriált jegyzetíróval, Bodor Pállal és a Balaton partjáról az Élet és Irodalom hasábjaira költözött Bertha Bulcsúval. Miközben jobbnál jobb publicisztikákkal késztették töprengésre a múlt századbeli olvasókat, sok energiát fordítottak arra, hogy szépirodalmi műfajokban is kiteljesítsék önmagukat.

Köteteiket gyakran lapozgatom, és az a benyomásom, hogy a publicisztikájuk él, meghökkentően időszerű, a lírájuk és epikájuk viszont romlékony. Típusukat Edgár bácsi közírónak nevezte el, és úgy jellemezte, hogy írószemmel látják a világot. Nem lepődnék meg, ha kiderülne az elmélyülten gondolkodó és hajszálpontosan fogalmazó Parászka Borókáról, hogy már megtalálta a műfaját, csak még nem vette észre.        

komment
süti beállítások módosítása