Engem zavar a déli határ mentén éktelenkedő kerítés. De nemcsak azért zavar a biztonsági határzár, drótakadály, drótháló, fizikai határzár, fizikai védelmi rendszer, határvédelmi kerítés, szögesdrót, vasfüggöny, déli védvonal - hogy csak a hazai médiában megfogalmazott szinonimákat említsem -, mert a kormányzati kommunikációban szinte egyedüli veszéllyé felnövesztett „migránsok” milliókra hozzák a frászt. Azért is, mert a kerítés megint elkülöníti tőlünk a Trianon után az országhatár túlsó oldalán rekedt honfitársainkat.

Véleményemet nyilván befolyásolja, hogy a Zenta melletti Adán rokonaim élnek. Sokáig nem tarthattuk velük a kapcsolatot, mert már a múlt század ötvenes éveiben is vasfüggöny zárta el őket az anyaországtól. Aztán néhány évtizedig átjártak hozzánk, és mi is meglátogattuk őket. Most meg újra itt van ez a fránya vasfüggöny. De ha függetlenítem magam az érzelmektől, akkor is elgondolkoztat egy cikk a Délmagyarország című napilapból. Szegeden konferenciát rendeztek az úgynevezett határvárosokról, és az egyik vendég, Horgos polgármestere elmesélte a jelenleg Szerbiához tartozó település talán legfőbb gondját.

A hatezer lakosú városka négy kilométernyire van a határtól, és túlnyomórészt magyar lakosai közül sokan találtak munkát nálunk, többnyire Szegeden és környékén. Amióta azonban a magyar állam felhúzta a kerítést, az ingázók lehetetlen döntésre kényszerülnek. Velük szemben, a határ itteni oldalán található a híres-hírhedt röszkei átkelőhely, ahol feltorlódnak a menekültek és a helybéliek. A horgosiak vagy ötórányit várakoznak a kapunál, vagy 135 kilométert kell kerülniük, hogy eljussanak munkahelyükre a tőlük légvonalban tizenöt kilométernyire lévő Szegeden. S mert Horgoson tartós a munkanélküliség, a polgármester attól tart, hogy az ingázók előbb-utóbb átköltöznek a munkaerő-hiánnyal küszködő Magyarországra.

A magyar kormány ötvenmilliárd forintból gazdaságfejlesztő programmal kecsegteti a bácskai és bánáti magyar vállalkozókat. Az anyagi támogatás sorsát a Vajdasági Magyar Szövetség dönti el, ami nemcsak az ő súlyát növeli meg a határ déli oldalán, hanem az Orbán-kormány befolyását is. Azon tűnődöm, vajon összefoglalható-e úgy az áldatlan helyzet, hogy a vissza nem fizetendő pénz fejében a vajdasági magyarok, köztük a rokonaim is elviselik a vasfüggönyt. Holott emlékezteti őket arra az időre, amidőn Jugoszlávia első emberét, Tito marsallt még láncos kutyaként emlegették az itteni sajtóban.