Hargitai Miklós környezetvédelmi témákban szinte utolérhetetlen újságíró, de a média helyzetéről is sokat ír. Töprengő alkat, aki nyilvános helyzetekben megrágja minden szavát. Az ATV-stúdióban elhangzott egyik mondata mégis felemás érzetet keltett bennem. Ezt mondta: „A magyar sajtó kétharmadában nem újságírók dolgoznak.”

Bár mértékadó felmérés nincs a hazai sajtó erőviszonyairól, azok közé tartozom, akik a G-nap (2015. február 6.) után rendszeresen latolgatják a kormánypárti médiabirodalomban bekövetkezett szakadás következményeit. A Simicska-féle pálfordulás sok megnyilvánulási lehetőségtől fosztotta meg Orbánékat, ezért reálisnak vélem a Hargitai kolléga említette kétharmados kormánypárti arányt. Az idézett mondat második fele azonban vitára késztet. Ha ugyanis a textust (a sajtó kormánypárti részében nem újságírók dolgoznak) elhelyezzük a kontextusban, akkor azokra utalt, akik szöveggel, fényképpel, karikatúrával töltik ki a kormányzati kommunikáció kereteit. Ezt a tevékenységi formát nevezzük propagandának.

Csakhogy a kormányzati tevékenység fényezése, az ellenzék csepülése szintén újságírás, még ha a szakma legrosszabb hagyományait idézi is. Amennyiben az egyetemes sajtó legutóbbi három évszázadát ebből a szempontból nézzük át, a politikának alávetett újságírásnak több esztendőt számolhatunk, mint a politikától függetlenebbnek. Különösen az Elbától keletre, mifelénk, ahol mindmáig inkább politikai, mint gazdasági befektetés. Ezzel együtt elismerem: a Népszava című ellenzéki napilap szerkesztője megengedheti magának, hogy élesen, sarkosan fogalmazzon. Egyúttal azonban a MÚOSZ elnöke is. Bizonyára nem arra kapott mandátumot, hogy tovább szűkítse a már csupán háromezer tagú újságíró szövetség létszámát.

De tételezzük föl, hogy neki van igaza, és az úgynevezett propagandisták nem nevezhetőek újságírónak, ezért nincs is helyük a patinás szervezetben. Ama kormány közeli kétharmadban viszont nemcsak propagandisták dolgoznak. Olyanok is, sőt ők alkotják a többséget, akik nem tartoznak a szerkesztőség kemény magjához, a jobb fizetésű, bizalmi helyzetben lévő frontharcosokhoz. Esetleg épp azért választották a politikától távolabbi témaköröket, hogy a másik oldalon is kolléga számba vegyék őket. A MÚOSZ nemrégiben még négyezer tagot számlált. Lehet, hogy épp azok morzsolódtak le, akiknek nem tetszett az a szemlélet, amely épp most nyilvánult meg az újdonsült elnök velős kijelentésében?