Kövér László a kormányzó elit legőszintébb tagja. Becsületére válik, hogy azt is kimondja, amit a vezetőtársai elhallgatnak. Ugyanakkor azt is észrevettem, hogy az őszinteségroham közepette hajlamos összekeverni a fogalmakat. Augusztus 20-a alkalmából a Magyar Idők tegnapi számában például kifejtette, hogy nem hisz az Európai Unió fennmaradásában. Akadt azonban egy látszólag mellékes mondata is, amely azért foglalkoztat, mert médiatörténetet tanítok, és a mintegy 200 oldalas jegyzetben külön fejezetet szenteltem a rendszerváltás körüli folyamatnak.

A közjogi méltóság kijelentette a megyei lapokat külföldi cégeknek elkótyavetyélő szocialistákról: „Amikor totális baloldali hegemónia volt a magyar sajtóban…” Azért nem folytatom az idézetet, mert megakadtam annál a fránya hegemóniánál. Hegemón ugyebár az, aki fölényben van másokkal szemben. Ez a fölény lehet akár nyomasztó is, mindazonáltal az következik belőle, hogy viszonyítást, összehasonlítást feltételez. Azt, hogy mások is léteznek, működnek, és a hatalom hozzájuk képest van fölényben. Az idézett félmondat akár jellemezhetné is a rendszerváltás körüli médiahelyzetet, amidőn az MSZP a körülmények kényszere folytán lemondott a megyei napilapokról. Úgy szabadult meg tőlük, hogy nem egy külföldi cégnek adta el őket, hanem többnek.

Hajdani kincstárnoka, Fabriczki András büszkén meg is fogalmazta a Magyar Média című folyóirat 2000/2. számában: „Elégtétellel tölt el, hogy nem jött létre sajtómonopólium a vidéki Magyarországon, a regionális sajtó nem lett a politika játékszere, s ma már nem lehet kormánylapot csinálni egyik helyi újságból sem.” Csakhogy ami 2000-ben még megvalósíthatatlannak látszott, az manapság kezd bizonyossággá válni. De az iménti megjegyzés elemzése helyett maradnék inkább a Kövér-féle „totális baloldali hegemóniánál”. A hegemónia ugyanis sosem totális, elvégre mások is vannak a placcon, akik kisebbségi helyzetben próbálják érvényesíteni az érdekeiket. Totális (teljes) csak a monopólium lehet, amelyben az egyeduralomra (diktatúrára) törő hatalom kizárólagosságot élvez.

A szórványos, de a szabadság kis köreiben még létező ellenzéki sajtóban megszólaló baloldali politikusok és véleményformáló publicisták szintén hajlamosak arra, hogy az Orbán-kormány médiamonopóliumáról beszéljenek, írjanak. Félő, hogy Kövér Lászlóhoz hasonlóan ők sincsenek tisztában a hegemónia és a monopólium közti különbséggel.