A szocialisták sosem ágyazódtak be a falvakba. Azt viszont még az ellenfeleik is elismerték, hogy az iparvárosi  és a nagyvárosi lakosok bizalmát élvezik. Volt idő, amikor például a fővárosi szervezet elérte a 19 ezres létszámot. Most csodálkoznék, ha az MSZP országszerte megközelítené a budapesti szervezet hajdani csúcsformáját.

Szavazói elöregedtek, kihaltak, az úgynevezett szocialista iparvárosok lakossága tengődik, és inkább a Jobbikhoz húz, aktivistái pedig elenyésztek. Szanyi Tibor tavaly nyáron három és négyezer közé saccolta a „fix embereket”, az akkoriban pártelnökké választott Molnár Gyula pedig hat és félezerről beszélt. Ugyanakkor a Fidesz mind a tizenegyezer szavazókörbe küldhet ellenőrt, és még marad is ötezer aktivistája. A Jobbiknak már nem maradna, de azért ellenőrzésre jutna egy-egy fix embere. Az MSZP-nek ebben a közegben kéne kapcsolatot teremteni és tartani a médiával. Egyre több jel utal arra, hogy három részre osztja a média eszközrendszerét, a nyilvánosságot.

A barátságos, közvetlenül befolyásolható zónát tekinti a legszűkebbnek. A szocialista politikusok délelőtt sajtótájékoztatót tartanak néhány kornyadozó újságíró jelenlétében, este pedig behívják őket egy-egy stúdióba, hogy beszéljenek a délelőtti témáról. Kirajzolódik előttük egy szélesebb és szürkébb zóna, amely nagyjából megfelel a Nemzeti Együttműködés Rendszeréből kivált Simicska-médiabirodalomnak. Ide is elmehetnek interjúalanynak, csakhogy némi előnyben részesülnek a Jobbik politikusai, ezért az egyébként kormánykritikus szerkesztőségeket ellenséges területnek, a konkurencia melegágyának tekintik az MSZP képviselői. A kormánypárti sajtót bojkottálják. Kivették azonban belőle a Mészáros Lőrinc-féle 13 megyei napilapot, üzeneteikkel ugyanis szeretnének eljutni a falvak és kisvárosok népéhez.

A nyilvánosság szelektív kezeléséből nem az következik, hogy az MSZP esélyesnek tartja magát a választási győzelemre. Kommunikációjában arra gyúr, hogy megelőzze a Jobbikot, és a „liberális kispártok” (by Botka László) beolvasztásával a 2018-as országgyűlés második pártja, a parlamenti ellenzék vezető ereje legyen. Ez kétségkívül realista elképzelés, még ha a szocialista politikusok nem kötik is az orrunkra. Ennek épp az ellenkezőjével kampányolnak, tisztában vannak azonban anyagi és szervezeti helyzetükkel. Az a benyomásom, hogy azzal is beérnék, ha legyőznék a Jobbikot, és megakadályoznák a Fidesz kétharmados győzelmét.