Médianapló

Médianapló - Csintalan folyvást értelmez

2017. július 18. 07:39 - Zöldi László

Hivatása: bizalmi ember. Pártszervezőként Horn Gyula szürke eminenciása volt, Pintér Sándor helyett biztonsági cégeket vásárolt, a legutóbbi éveket pedig Simicska Lajos környezetében tölti. A sors iróniája, hogy a szocialista politikusok között ő volt az egyetlen, aki felismerte a vidéki sajtó jelentőségét, manapság viszont az általa is szervezett médiabirodalomnak szinte egyetlen vidéki szerkesztőséghez sincs köze. S mert tisztáztam a hivatását, már nem kell válaszolni arra a kérdésre, vajon újságíró lett-e a hajdani politikusból.

Csintalan Sándor műsorvezetést vállalt az egyik rádiónál, és jelenleg a Hír TV-ben helyettesíti a nyaraló Kálmán Olgát is. Tegnap este annyira uralta az Egyenesen című műsort, hogy el is felejtettem, kikkel beszélte meg az elmúlt hét eseményeit. Csak arra kaptam föl a fejem, hogy az egyiküket kedvesen, megjátszott szigorral figyelmeztette: „De nem ezt kérdeztem.” Talán azt hitte, hogy firtatott valamit, ám semmit sem kérdezett. Bár kétségkívül azzal kezdte, hogy arra kíváncsi, miszerint… Ám fejtegetésbe bonyolódott, amelyből kiderült, hogy a témáról figyelemre méltó véleménye van, mindazonáltal eszmefuttatásában egy fia kérdőjelet, még kérdő hangsúlyt se fedeztem föl.

Tünet ez a mai magyar nyilvánosságban, nemcsak őt jellemzi. Tucat számra akadnak olyan műsorvezetők, akik nem érik be azzal, hogy kérdezésre adták a fejüket, és némi visszafogottságra kárhoztatja őket a kenyérkereső foglalkozásuk. Nekik véleményük van, ismerik a helyzet ága-bogát, és ezt nem is akarják véka alá rejteni. Természetesen az interjút készítő is állíthat, bejelenthet, hangoztathat, kijelenthet, vallhat; lehetnek megállapításai, okfejtései, de ha elfelejt kérdezni, ráadásul túlbeszéli az alanyát, akkor felbillen a firtatás és az állítás közti arány. Ilyenkor kezdünk gyanakodni, hogy a műsorvezető nem jó helyen fejti ki a nyilvános tevékenységét.

Bár Csintalan Sándortól egy publicisztikát se olvastam, ő mégis publicista-típus, aki rögtönözve, élő szóban, rádió- és tévéműsorokban értelmezi a körülötte lévő valóságot. Állításokban látja a világot, és csak akkor ötlik föl benne, hogy érdeklődnie kellene nála érdekesebb embereknél, amikor önironikusan figyelmezteti magát - a múlt héten ez is megtörtént -, hogy voltaképpen kérdeznie kéne. Kacskaringós politikai előéletéből adódik, hogy slágfertigebben, naprakészebben, olykor szakértőbben fogalmazza meg az összefüggéseket, mint nyekegő beszélgetőpartnerei. Az a benyomásom, hogy a legszívesebben saját magával társalogna.       

1 komment
süti beállítások módosítása