A Népszava mai számában interjú jelent meg Kulcsár Istvánnal. A Magyar Rádió nyugalmazott főmunkatársa 85 éves, és nemrégiben jelent meg egy krimije, mely a rádió régi (Bródy Sándor utcai) épületeiben játszódik. Még nem jutottam a könyv végére, és várnék a véleménynyilvánítással, ám a szerzővel készített interjúban van egy sajtószakmailag fontos mondat: „Mindent ellenőrizni kell, főként azt, amiben biztos vagy.” Ezt akár a pályakezdő újságírók figyelmébe is ajánlhatnám.

Középiskolásként vettem észre, hogy ragadnak rám a nevek és a dátumok. Eme adottságot történelem szakos egyetemistaként olyannyira hasznosítottam, hogy el is bíztam magam. Ezzel magyarázható, hogy pályakezdő újságíróként gyakran kaptak rajta pontatlanságon. A Magyar Hírlap legendás olvasószerkesztője, Fazekas Gyuri bácsi meghívott egy fröccsre a New York-palota mögötti törzshelyére, a Kulacsba. Elmesélte, hogy nem a félművelt újságírókkal van a legtöbb baj, hanem azokkal a kollégákkal, akik olvasottabbak, tájékozottabbak. Azt hiszik ugyanis, hogy jól tudják a közéleti személyiség keresztnevét vagy a történelmi esemény évszámát. S mert ő a fejlődésre képesek közé sorol, megtisztelném, ha még annak is utánanéznék, amiben száz százalékig biztos vagyok.

Megfogadtam a tanácsát, és később szerkesztőként ugyanezt tanácsoltam az átlagosnál műveltebb szerzőknek is. Az előbb említett okból velük volt a legtöbb gond. Aztán jött a digitális korszak, amikor már nemcsak kézikönyveket emelhettünk le a polcról, hanem a világháló révén is pontosíthattuk a nyilvánosságnak szánt mondandónkat. Ez azonban csak látszólag bizonyult segítségnek, valójában ugyanis felgyorsult az újságírás. Amire régen, a hagyományos (papír alapú) sajtóban több időnk volt, arról most percek alatt kellett döntenünk. Meg is szaporodtak a pontatlanságok. Ekkor siettek segítségünkre az olvasók.

Nem azokra gondolok, akik kimentek a digitális kocsma vécéjébe, és módosult tudatállapotban nem a pulthoz tértek vissza. Az épület másik szárnyában berendezett kávéház törzsasztalához ültek, hogy beleszóljanak a polgárok beszélgetésébe. Hanem azok a kommentelők segítenek, akik az indulatos, zsigeri megnyilvánulásnál többre tartják a tényeken alapulót. E műveletet már nem hibaigazításnak, helyreigazításnak nevezzük a digitális sajtóban, hanem frissítésnek. E sorok írója például nem csinál belőle presztízskérdést, egyszerűen kijavítom a pontatlanságot - ha már a megjelenés előtt nem ellenőriztem mindent.