Bombera Krisztina az egyik legrokonszenvesebb műsorvezető. Eligazodik az angolszász nyelvterület politikai összefüggéseiben, és akkor is kulturáltan dolgozik, ha itthon ül be a stúdióba. Hiányzik belőle az újságírókra jellemző mindenhez értés (vagy inkább csak konyítás), e sorok írója épp ezért kedveli. Irigylésre méltó tulajdonságából fakad viszont, hogy néha olyasmit is mond, ami nem egészen felel meg a valóságnak. Tegnap ezt találta rögtönözni élő adásban: „Megtanultuk Dávid Ibolyától, hogy nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.”

Az olvasó tegye kezét a szívére, hogy imént az MDF-es politikusnő helyett Kósáné Kovács Magdára gondolt. Százból kilencvenkilencen az ő nevéhez kötik a közismert idézetet. Ebben van is logika. Bár nem sikerült föllelni a forrást, egyszer megkérdeztem a szocialista politikusnőt, aki kifejtette, hogy a Tocsik-botrány kirobbanása után mondott valami nagyon hasonlót, amikor fölhívták a Magyar Rádióból, és egy szombat délelőtti műsorba kértek tőle kommentárt. Ez valamikor a kilencvenes évek végén lehetett, ennél pontosabb lelőhelyhez azonban nem jutottam.

Nem is erőltettem a szállóige-történeti nyomozást, mert az ősmondat mástól származik. Egy nemrégiben nyugalomba vonult újságírótól, Pallagi Ferenctől, aki 1993. július 31-én ezt írta a Népszavába: „Mindenki tudja, nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani.” Akkoriban persze kevesen figyeltek föl a megjegyzésre, mert nem kapcsolódott Tocsik nagyságú korrupciós botrányhoz. Ráadásul a szállóige arról ismerszik meg, hogy csak akkor kezdik szóba hozni a kocsmákban és a kávéházakban, ha neves ember, például egy politikus veszi a szájára.

Nem téved az, aki csak azt vette észre, hogy évekkel egy újságíró megnyilatkozása után egy politikus jutott ugyanarra a következtetésre, amelyet a továbbiakban az ő nevével kötöttek össze. Azóta a nyilvánosság fórumain legalább tucatnyiszor hivatkoztak Kósáné Kovács Magdára, és a neki tulajdonított ősmondatnak a neve említése nélkül ötvenegy változatát jegyeztem föl. Bombera Krisztina hibázott tehát, amikor a rögtönzés hevében Dávid Ibolyának adományozta a gyakran emlegetett mondatot. De akkor is hibázott volna, ha helyette Kósáné Kovács Magdának adja. Alkalmat teremtett viszont arra, hogy végre közös újságíró kollégánkban, Pallagi Ferencben tisztelhessük a később nagy hírnévre vergődött szállóige első magyar megszövegezőjét.