Friss Róbert az egyik legjobb formában lévő publicista. Elméleti felkészültsége kifogástalan, arra azonban vigyáz, hogy utalásokkal, lábjegyzetekkel ne nehezítse el az eszmefuttatásait. Írásai a helyét kereső Népszavában látnak napvilágot. Néhány hete például terjedelmes cikkben tekintette át az ellenzék helyzetét. Jó, hogy elgondolkoztató okfejtése megjelenhetett, kár, hogy nem lett belőle vita. Ha sokan fejthették volna ki az álláspontjukat, akkor a széttagolt, torzsalkodó, önmagával foglalkozó ellenzék talán nem állna ilyen rosszul.

A jelek arról árulkodnak, hogy a Népszava egyelőre nem akar a baloldal napilapja lenni. Megelégszik azzal, hogy az MSZP jelenlegi irányvonalát képviseli. Legjobb tollú munkatársai mintha tudomásul vették volna, hogy Botka László fújja a passzátszelet, és figyelmüket a kormánypártokra irányítják. Friss Róbert például a mai számban Orbán Viktor tegnapi beszédét vette górcső alá. Arra a következtetésre jutott, hogy „Ő a fejével játszik, nekünk meg a bőrünkre megy az ő játéka.” A megállapítás ebben a formájában is érzékelteti a politikai helyzet bizonytalanságát.

A kormányzat tevékenységét egyre idegesebben éli meg a társadalom, csakhogy a parlamenti ellenzék szétforgácsolódott, egymás ellen fordult, ezért nehéz eldönteni, vajon a miniszterelnök érzékeli-e a közérzet romlását, vagy elszakadt már a hazai valóságtól. Példánknál maradva, a fejünkben még nem dőlt el, hogy mi legyen Orbán fejével. Az idézett mondat akár a vihar előtti csöndet is jelentheti, mégsem éri el azt a szintet, hogy szállóige legyen belőle. S hogy mi hiányzik belőle? Semmi. Inkább többet mond a kelleténél. Nem ösztönöz arra, hogy képzeletben kiegészítsük.

Vannak helyzetek, amikor az értelmiség közmondásai, a szállóigék új értelemre tesznek szert. Ha csupán azt írnók, hogy ’Orbán a fejével játszik.’, akkor ebből kisejlene: a pallosjog korában valaki úgy vállalta a kockázatot, hogy ott lebegett fölötte a hóhér bárdja. Azt is jelenti persze, hogy mielőtt cselekvésre szánná el magát az ember, végiggondolja a lehetőségeket, és a legjobb megoldást választja. Amidőn pedig a fegyveres összecsapásokról a sportpályákra tolódott át a hangsúly, felértékelődött az észjáték.

Orbán Viktor a legutóbbi hét évben több-kevesebb sikerrel mozgatta a csapatát, vérbeli irányítóként csakugyan a fejével játszott. Mostanában viszont mintha kevesebben drukkolnának neki, és a lelátóról fel-felhangzik a fütty. S ha többen lesznek a közéleti stadionokban, a focink színvonala alapján még az is megtörténhetik, hogy a fejével játszanak.