Médianapló

Médianapló - Mi lesz, ha a szocialisták győznek?

2017. május 28. 10:01 - Zöldi László

A tegnapi bejegyzést ezzel fejeztem be: „Várom a kora délutánt, amidőn a magyar szocialisták vezetői talán előjönnek a farbával, és elmondják, mit képzelnek a Fidesz hatalomgyakorlásától gyökeresen eltérő nyilvánosságról.” Azóta az MSZP kongresszusa megválasztotta Botka Lászlót a magyar szocialisták miniszterelnök-jelöltjévé. Orbán Viktor immár hivatalos kihívója fel is olvasta ötvenvalahány perces beszédét. Eme művelet csökkenti ugyan egy szónoklat hatásfokát, mégis az volt a benyomásom, hogy a szegedi polgármester végig bírta szuflával. Most árult el legtöbbet az elképzeléseiről és magáról is.

Csaknem egyórás beszédében volt egy ötperces rész, a legvégén, amikor jó ritmusérzékkel és ügyes hangsúlyozással okfejtést adott elő. „Ha győzünk” - indította a rövid mondatokat -, majd mindig hozzáfűzte, hogy egy-egy témakörben mit tervez a kormányváltás utánra. Korántsem a teljesség igényével megemlítek néhány elképzelést a megélhetési minimumról, a kisemberek adómentesítéséről, a munkavállalók érdekvédelméről, az egészségügyben dolgozók megbecsüléséről, a tankötelezettség 18 évre emeléséről (ezt megtapsolták a kongresszusi küldöttek), az energiapolitika atomnélküliségéről, a szociális bérlakásokról, a 13. havi nyugdíj visszaállításáról, a nők egyenjogúsításáról, az ügyészség függetlenítéséről és a jogállam rehabilitációjáról.

A „ha győzünk” harmincszor hangzott el, a lávaömléssel felérő retorikai teljesítményből azonban kimaradt a nyilvánosság. Nem vonom kétségbe, hogy az újdonsült pártvezető, aki „az MSZP és a demokraták miniszterelnök-jelöltjének” nevezte magát, a legfontosabb teendőket hozta szóba. De vajon miért nem sorolta a közéjük a nyilvánosságot? Miért nincs mondandója a nyilvánosság eszközrendszeréről, a médiáról, és a nyilvánosság képviselőiről, az újságírókról? Miért gondolta úgy, hogy nem kéne velük terhelni a kongresszusi küldötteket és az eseményeket közvetítő televízió révén az őt hallgató százezreket?

Vajon az irányítása alá rendelt politikai szervezetnek miért nincs koncepciója a kormányváltás utáni média szerkezetéről és intézményeiről? Vagy ha van is, miért óvakodik attól, hogy megismerhessük? Vajon a nagy hallgatás nem azzal magyarázható-e, hogy az MSZP talán mégis létező nyilvánosságkoncepciója ütközik ama médiagyakorlattal, amelyet a szegedi polgármester honosított meg a délmagyarországi város tömegkommunikációjában? Ezekkel a kérdésekkel előbb-utóbb szembe kéne nézniük a szocialista médiapolitikusoknak - ha egyáltalán vannak még ilyenek.

22 komment
süti beállítások módosítása