Máig se tudom, hány betűig nagyobbít a Facebook Algoritmus vezetéknevű szerkesztője. Január 24-e óta esténként fölírok egy-egy mondatot az üzenőfalra, és ha túl hosszúra sikeredik, akkor apróbb betűkkel jelenik meg. Aztán vagy beletömörítem a nagybetűs keretbe, vagy kereshetek helyette velősebbet.

Ezt unta meg Mandel Róbert, aki szerint mindez „Játék a szavakkal, miközben rohad az ország.” Talán igaza van a neves zenésznek, bár az először föltett mondat cáfolja állítását, hogy csak játszottam a szavakkal. Azt a közéleti tartalmú gondolatot ugyanis, hogy a fiatal demokráciát fiatal demokraták veszélyeztetik, nyolcan lájkolták. Ami az 1100 digitális ismerőshöz képest csekély siker, mindazonáltal kölcsönözte az ötletet, hogy számba kéne venni a legjobb tíz mondatot, amelyeket az olvasók választottak ki. Íme, az eredmény, zárójelben a tetszések száma:

1.(54) Korábban a sajtó volt hatalom, most a hatalomé a sajtó.

2.(49) Az újságírót anya szüli, a médiasztárt alkalom.

3.(46) Nem az az újságíró, aki cikket ír, hanem akiért el is olvassák a cikket.

4.(44) A jó tudósító a médiafogyasztóhoz hülyül.

5.(42) Amerikában a gazdagok politizálnak, nálunk a politikusok gazdagodnak.

6-7.(40-40) Az ápolók Nyugatra mennek, az őrültek pedig itthon maradnak. - Könnyebben tanulunk meg beszélni, mint hallgatni.

8.(39) Nem az emberektől félek, hanem a bennük rejlő állattól.

9.(37) Az álneves hozzászóló él kommentelmi jogával.

10.(36) A hatalom édes. Kár, hogy cukorbeteg vagyok.

A magyar szállóigék koronázatlan királya, Bodor Pál március 12-án halt meg, alkalomhoz illő mondatával búcsúztam tőle. A „Tekerjetek szavaimba!” 55 lájkot kapott, a mások által legjobbnak vélt mondásommal tehát majdnem sikerült elérni a kitűnő publicista színvonalát. De van még két megjegyzésem a listához. Az egyik az, hogy olyan mondatok nyerték el az olvasók tetszését, amelyek érzékeltetik a hangulatot, leginkább a nyilvánosság korlátozását, ezen belül is az újságírás válságát. A másik pedig az, hogy a most idézett gondolatok nem föltétlenül azonosak az eredetiekkel.

Ama bizonyos nyelvi „játék” a digitális ismerősök jóvoltából kísértetiesen hasonlított a szállóige-alkotás több évszázados hagyományára. Legföljebb az a különbség, hogy a kipécézett mondatokat az Internet nevű kávéházban adták szájról szájra. A törzsasztalnál (számítógépnél) ülők elvettek belőlük, és fűztek is hozzájuk. Társszerzőként jobbá tették a velősnek szánt mondásokat, miközben csakugyan rohad az ország.