Tegnapi bejegyzésemet eddig 1521-en olvasták el. A közepes érdeklődést kiváltó cikkben azt pedzegettem, hogy a Dunántúli Napló szerkesztőségéből kirúgott pécsi újságírók portálalapítási kísérlete nem hozta lázba az ellenzéki sajtót. A hasonló körülmények között eltávolított székesfehérvári és veszprémi újságírók nemrégiben indult portáljai sem örvendenek túl nagy érdeklődésnek az ellenzéki nyilvánosság fővárosi műhelyeiben.

Erre jegyezte meg hozzászólásában Marik Sándor, a nyíregyházi Kelet-Magyarország nyugalmazott főszerkesztő-helyettese: „Itt vannak ezek a kiváló újságírók, akik a sokk után sanyarú helyzetükben megpróbálnak úszni az ár ellenében. Igazán megérdemelnének egy kis törődést a szerencsésebb helyzetben lévő pályatársaktól.” Nem tudom, hogy szerencsésebb helyzetben vannak-e a Népszabadság volt munkatársai, akik közül vagy húszan helyezkedtek el a Népszavánál, mindazonáltal az említett napilapban nem találtam nyomát a pécsi kísérletnek. Ezt meg is írtam tegnap, nem ragoznám tovább. Van azonban valami, ami továbbgondolásra késztet.

Miközben március 15-án átadták a Szabad Sajtó-alapítvány díjait egy budapesti tévé műsorvezetőjének, a fővárosban szerkesztett Népszava-apparátus vezetőjének és meglepő módon egy festőművésznek, arról olvashattunk, hogy az MSZP alapítványa kitüntette volna a tavaly októberben megszüntetett Népszabadság kollektíváját is. Ám a puccsal eltávolított újságírók úgy döntöttek, nem kérnek azok elismeréséből, akik kisebbségi tulajdonosként szerepet játszottak a patinás napilap felszámolásában. Hogy milyen szerepet, azt most nem firtatnám, bár lehetne róla vitatkozni. A lényeg ugyanis a visszautasítás árulkodó gesztusa.

Vajon a Szabad Sajtó-alapítvány körüli döntéshozók eszét megjárta-e, hogy miután a Népszabadságot megszüntető Mediaworks megszerzett 12 megyei napilapot is, elbocsátott legalább egy tucatnyi vidéki újságírót? Köztük felelős szerkesztőket, régió szerte közismert publicistákat és riportereket, akiket az új tulajdonos kormányellenesnek minősített. Ha ők is elhárították a Szabad Sajtó-díjat, cikket érdemelne az ok, hogy miként ítélhető meg az MSZP médiapolitikája. De ha a döntéshozók körében föl sem vetődött, hogy a Szabad Sajtó-díj hagyományainak megfelelően egy vidéki és egy határon túli újságíró is legyen a kitüntetettek között, akkor bizony nemcsak az MSZP médiaszemléletével van baj, hanem a médiaismeretével is.