Országos figyelem kíséri a szocialista miniszterelnök-jelölt mozgását, egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a szavainak. Néhány napja például interjút adott az egyetlen baloldali napilapnak, és ezt találta mondani: „Beszorult az ellenzéki politika a budapesti nagykörútra, illetve az üzengetés helyszínéül szolgáló tévéstúdiókba.” (Népszava, 2017. március 14.) A Duna két pesti hídfőjét félkörívvel összekötő házsort nagy N-nel kellett volna írni, elképzelhető azonban, hogy nem Botka László, hanem az újság szerkesztősége hibázott. A kijelentés ettől függetlenül elgondolkoztató képzettársítást kelt.

Nem kétséges, hogy a szegedi polgármester a pesti Nagykörutat kapcsolta össze a liberális sajtóval. Az idő tájt, amikor ugyebár az ígérete ellenére sem ült le a potenciális szövetségesekkel, elvégre „a liberális kispártok” a médián keresztül üzengetnek neki. E taktika nem rokonszenves, bár ettől még lehet eredményes. Ráadásul ha egy politikus balra fordul, és közli, hogy „Fizessenek a gazdagok!”, akkor logikus, hogy elhatárolódik mindentől, ami liberális. Ehhez persze joga van, kár azonban, hogy a Nagykörút olyan toposz, amely a szélsőjobboldali retorikából ismerős.

A két világháború között metaforaként, sűrített hasonlatként fogta keretbe ama kormányzati felfogássá érett álláspontot, amelynek jegyében a Nagykörúton és mellékutcáiban elhelyezkedő szerkesztőségeket vélték a hazaárulás szellemi műhelyeinek. A rendszerváltás után ezt az érveléstechnikát mentette át Csurka István a Magyar Fórum hasábjaira és az országgyűlésbe. Mondhatná erre bárki, hogy Botka és Csurka nagykörutazása nem ugyanaz. Ez valószínűleg igaz, csakhogy föl-fölsejlik az MSZP-nek egy antiintellektuális vonulata, amely lappangva ugyan, de létezik.

Emlékeztetnék Török Zsoltra, a szocialisták okkal elfeledett szóvivőjére, aki 2014 áprilisában írt egy Facebook-bejegyzést, amelyben két részre osztotta a magyar társadalmat: a Nagykörúton belüliekre és kívüliekre. A belül lévőket meg is nevezte, szerinte Heller Ágnes, Konrád György és Braun Róbert látta el rossz tanácsokkal a szocialista pártvezetést - meg is bukott az MSZP. S mert a tanácsokkal kapcsolatban a libákat is emlegette, kijelentése a szalonzsidózás minősített esetének hatott. Akkor e rovatban azt javasoltam neki, hogy ne foglalkozzék olyan fogalmakkal, amelyeknek a jelentésével, keletkezéstörténetével nincs tisztában. Most ugyanezt tanácsolnám az MSZP miniszterelnök-jelöltjének is.