Médianapló

Médianapló - Csurka miért vezekelt mosogatva?

2017. február 19. 10:33 - Zöldi László

Eszembe sem jutott írni róla, Föld S. Péter azonban emlékeztetett arra, hogy a neves író és politikus éppen fél évtizede halt meg. A kitűnő publicista ebből az alkalomból jegyezte föl tegnap a Facebook üzenőfalára, hogy „Csurka István antiszemita volt. Nemcsak a kocsmában, néhány pohár bor után - normális üzemmenetben is kijött belőle a gyűlölet.”

Annyiban árnyalnám a képet, hogy megkülönböztethető a rendszerváltás előtti Csurka a rendszerváltás utánitól. Irodalmi asztaltársaságban úgy ismertem meg, mint aki csöndesen elüldögélt, eszegetett-iszogatott, és ha a rovására szellemesen élcelődtek, viccelődtek, jót nevetett önmagán. Meg is lepett, hogy mi jött ki belőle a rendszerváltás után, „normális üzemmenetben” politikusként, a MIÉP elnökeként. Az a benyomásom, hogy írónak jobb volt, mint embernek. Ha kétarcúsága néha szóba kerül, kajánul idézik azt az állítólag megtörtént esetet, amidőn a szigligeti alkotóházban berúgott, és borgőzös állapotban kezdett zsidózni. A hőzöngés Aczél György fülébe jutott, aki állítólag azt üzente az ünnepelt drámaírónak, hogy ne csak mindig balra rúgjon be.

A két állítólagból kisejlik talán, hogy inkább korjellemzőnek, mint valóságosnak vélem az anekdotát. Csakhogy 2005. augusztus 17-én megjelent egy interjú a Napló című veszprémi újságban. Gáll István író özvegye mesélte el, hogy annak idején vettek egy társasházi nyaralót Balatonfüreden. Amikor pedig kedvük szottyant, meglátogatták a közelben lakó barátokat, például a Balatonedericsen tanyázó Csurka Istvánt is. Ettek-ittak, beszélgettek, és most az özvegynek, Gáll Verának adom át a szót: „Egyszer Csurka szokása szerint elkezdett zsidózni. Gáll mondta neki: ’Te, Pista, hagyd abba! A feleségem is zsidó.’ Csurka rám nézett: ’Na jó, akkor én most helyetted elmosogatok.’ ”    

Mikszáth Kálmán tollából folyt ki ama meghatározás, hogy „Antiszemita az, aki a kelleténél jobban utálja a zsidókat.” Nem vagyok irodalomtörténész, de azt gyanítom, hogy ez nem Mikszáth személyes véleménye volt, inkább az úri kaszinókban hallottakat, a keresztény nemzeti arisztokrácia álláspontját sűrítette szállóigévé. Definiálta az úgynevezett szalonzsidózást, amely azonban Auschwitz óta sokkal ártalmasabb, lélekrombolóbb, mint szeretnénk hinni. El is tűnődtem rajta, vajon Gáll Vera mosogatós csattanója kuncogást vagy dermedt csöndet váltana-e ki a mai Vígszínház nézőterén, ha Csurka a jelenetet beleírta volna a darabjába. 

komment
süti beállítások módosítása