Gulyás Gergely értelmesebb a bumburnyák Fidesz-politikusoknál. Iskolázott harmincas, aki beül a nyilvánosság ama fórumaira is, ahol nem kérdeznek alá. A Mandiner munkatársa végigetette vele a menüt; mindenről kifaggatta, amit időszerűnek vélt. Az olimpiától jutottak el az ellenzéki pártok válságán keresztül a médiapiac átrendezéséig. Szóba került például a Figyelő sorsa is.

A hetilapot nemrégiben vette meg egy milliárdos hölgy a miniszterelnök szellemi környezetéből. Első dolga volt kormánypárti politikusokat kinevezni az újonnan létrehozott szerkesztőbizottságba, majd a jogaiban korlátozott főszerkesztő távozása után az egyik szerkbiz-tagot jelölte utódnak. Erre mondta tegnap Gulyás Gergely: „Lánczi Tamás az egyik legszínvonalasabb jobboldali blog gazdája volt eddig, az ő főszerkesztői kinevezését kifejezetten jó hírnek tartom.” Azon tűnődöm, vajon egy blogger alkalmas-e főszerkesztőnek. Tudhat-e annyit a sajtóról, pláne egy szaklapról, hogy alkalomadtán szakmailag is eligazítsa a gondjaira bízott újságírókat?

A blog digitális napló, e jelzős szerkezetben a napló a műfaj, a digitális pedig a közlés felülete. Ha a korszerű újságírást Daniel Defoe óta tartjuk számon, akkor a több mint három évszázad alatt az arisztokrata hölgyek lakattal zárt naplója a nemesi tollforgatók olykor már nyilvánosságnak szánt eszmefuttatásai és a polgárok még nyilvánosabb gondolatmenetei révén fejlődött világhálós műfajjá. E sorok írója például 2002. január elseje óta vezeti ezt a naponta megjelenő rovatot. Azért adtam neki a Médianapló nevet, mert nem akartam médiablognak titulálni, nem tartom magam ugyanis bloggernek. Újságíró vagyok fél évszázada, aki a hagyományos sajtó mellett él a digitalizáció kínálta lehetőségekkel is.

Az újságírók tehát nem föltétlenül bloggerek, a bloggerek pedig nem föltétlenül újságírók. Akár még jobbak is lehetnek, mint az újságírók, ha a hivatásuk gyakorlása közben támadt gondolataikat osztják meg a nyilvánossággal. Az újságírás azonban szakma, legalább háromszáz évnyi múlttal, megszívlelendő hagyományokkal, írott és íratlan szabályokkal. Lánczi Tamás rövid jegyzeteit ismerem a Mozgástér című blogból, eszem ágában sincs kétségbe vonni a társadalomtudományi felkészültségét, politikai tájékozottságát. Gulyás Gergely mégis ügyesebben dicsérhette volna, ha azt mondja róla, hogy azért alkalmas a Figyelő című gazdasági hetilap főszerkesztésére, mert papája a Corvinus közgazdasági egyetem rektora.