Folytatom a tegnapi gondolatmenetet. Csak abból indulhatok ki, amit az új tulajdonosok képviseletében mondott Puch László: „A Népszabadság nagyságrendjét nem lehet finanszírozni.” Kijelentése mögött bizonyára gazdaságossági számítások rejlenek, szavain érdemes eltűnődni.

A Népszabadság évi ezermilliós projekt volt. Körülbelül ennyibe került híreket, álláspontokat begyűjteni az egész országból, fenntartani a tudósítói hálózatot. Szert tenni mértékadó véleményekre a társadalom valamennyi csoportosulásától. Ennyibe került fiatalabb újságírókból oknyomozó csapatokat alakítani, és rászállni egy-egy kormányzati stiklire. Honoráriumkeretet képezni arra, hogy olyan szerzők is rendszeresen szólalhassanak meg a publicisztikai rovatban, akik nem belső munkatársak ugyan, de növelik a szerkesztőség szemléletformáló tekintélyét. Az ellenzékiség hat és fél évében a Népszava mindennek az ellenkezőjét művelte.

Nem gyűjtött híreket az egész országból, Budapestre és vonzáskörzetére korlátozta magát. Meg is szüntette a tudósítói hálózatát, amely azonban 2010 előtt sem volt egyenértékű a Népszabadságéval. Nem gyűjtötte be a véleményeket a társadalom mértékadó csoportjaitól, sokkal inkább pártlapként működött, mint a pártkeretektől függetlenedett Népszabadság. Nem alakított fiatal újságírókból oknyomozó csapatokat, hanem nyugdíjas újságírókra alapozta tevékenységének túlnyomó részét, az értelmezést. Nem volt pénze arra sem, hogy az ország legjobb publicistáit foglalkoztassa.

Az a benyomásom, hogy az adott helyzetben jobb működési szerkezetet nem is lehetett volna kitalálni. Abból az  euróból, amely a német szocdem alapítványtól érkezett, valamint a Simicska-forintokból, az előfizetési díjakból és a hirdetési bevételekből csak olyan ellenzéki újságot lehetett csinálni, amilyet olvashattunk. A nyugdíj-kiegészítésért dolgozó munkatársak áldozatos, alázatos munkát végeztek, le a kalappal előttük. Akadtak olyan fiatalabb belső munkatársak - például az Erdély-szakértő Gál Mária, az egészségügyre szakosodott Gulyás Erika vagy a glosszátor Veress Jenő -, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. Csak éppen nehéz volna akár egyetlen esetet is említeni, amidőn a Népszava tárta volna föl az Orbán-kormány valamelyik stiklijét.

Puch László kijelentéséből következik, hogy fele annyi vagy még kevesebb pénzből kéne a túlélésben jeleskedő Népszavának pótolnia a Népszabadságot - annak körülményei és erényei nélkül.