A pótmamám, Éva öt hete halt meg. Azóta karcsú urnába préselték a hamvait, és elhelyezték férje, a nyugati emigrációba elszármazott költő urnája mellé, a lombsusogásos dortmundi temetőben. Ők már sosem térnek haza, de épp most kaptam a hírt, hogy a könyveik megérkeztek Budapestre, sőt tegnap tovább is utaztak erdélyi állomáshelyükre.

A harminc doboz körülbelül ezer kötet. Nem is olyan sok, mindazonáltal válogatott állomány. Mielőtt Éváék a Ruhr-vidéki Dortmundba költöztek volna, a pszichológus lányuk zöldövezeti, emeletes házába, Bécsben múlatták az időt. Rengeteg erdélyi írót láttak vendégül, akik költőpénz híján dedikált kötetekkel fizettek a szállásért és az ízletes kosztért. A különleges értékekben dúskáló téka második részét ama verseskönyvek alkotják, amelyek a kolozsvári Utunk szerkesztőségéből német nyelvterületre települt háziúr kényes ízlését tükrözik - Adytól Tóth Árpádon, Babitson át Juhász Ferencig, Kányádi Sándorig és Orbán Ottóig. S mert a házaspár csaknem fél évszázadig élt száműzetésben, a könyvtár harmadik, meghatározó részét a nyugati emigrációban megjelent kötetek teszik ki.

E kitűnő olvasmányokkal kecsegtető könyvtárnak próbáltam fél évtizede, a költő halála óta megfelelő gazdát találni. Minden intézmény szívesen fogadta volna a becses adományt, az 1300 kilométernyi utat azonban egyikük sem volt képes teherautóval leküzdeni. Szerencsére a baráti kör legjobb szervezőkészségű tagja, a koreográfus Novák Ferenc lelt olyan intézményt, amely nemcsak befogadta, hanem Budapestig el is szállította a harminc dobozt. Feri apai ágon örmény származású, aligha véletlen, hogy a kolozsvári költő szellemi hagyatékának Szamosújvárott keresett gazdát. Az erdélyi örmények fővárosában két hét múlva indul a magyar tannyelvű líceum; néhány évtizednyi és kétezer kilométernyi kitérő után ősztől itt találnak új olvasókra egy emigráns költő könyvei.

A középiskolát létrehozó Téka Alapítvány vezetői szerződésben vállalták, hogy megörökítik az adományozó emlékét. Pecsétet csináltatnak, és minden kötet belső címlapjára beütik, hogy „Ez a könyv Bárdos B. Arthur költő hagyatékából való”. Dortmundban pedig a családi ház immár kiürített földszintjére leköltözhet Éváék fájós lábú veje, a mérnök Gunther. Ő nem olvas a néhai após anyanyelvén, az erdélyi gimnazistáknál jobb helyen lesznek a magyar költő aprólékos gonddal kiválasztott kötetei.