Barátságunk négy évtizede alatt legalább húsz kötetet dedikált. Két esztendeje azonban felényi lakásba költöztem, és a házi könyvtár nagyobbik részét egy művészeti szakközépiskolának adományoztam. Életművéből két regényt tartottam meg: a Svájci villát és az apjáról írt Haldoklás anyanyelven-t. Továbbá A kíváncsiság mestersége című olvasmányos kötetét az újságírásról, és a legendás Diurnus-jegyzetek gyűjteményét. A születésnapján nemcsak róla tűnődöm, hanem az íróságáról is.

Fel-felbukkan a vita, vajon a múlt század harmincas éveiben ki találta ki a közíró fogalmát. Bálint György Budapesten vagy Balogh Edgár Kolozsvárott? Ezt majd eldöntik a filológusok, nekem elég az, hogy akadnak írók, akik nem föltétlenül szépirodalmat művelnek, hanem direktebb módon szólnak hozzá a közügyekhez. Ennek a típusnak volt magyarországi és erdélyi változata is, elképzelhető hát, hogy ők ketten egymástól függetlenül fogalmazták meg ugyanazt. Értelmezésem szerint a közíró az, aki írószemmel látja a világot, de a körülményei úgy alakultak, hogy szerkesztőségekben éli le az életét. Bodor Pál sok ezer cikket közölt, ezért csak vékony regényekre telt az idejéből.

Kivette a nyári szabadságot, és ki se mozdult az alkotóházból, amíg be nem fejezte a kéziratot. Minél kevesebb ideje maradt szépírásra, annál több ütős, szellemes mondatot, ha úgy tetszik: szállóigét préselt a jegyzeteibe. A múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveiben így vált az egyik leghatékonyabb publicistává, akitől sokat tanultam a Bodor-szösszenetek szerkesztése közben. Például azt, hogy a Médianapló bejegyzései nem lehetnek hosszabbak 2500 karakternyinél, máskülönben az olvasó átsiklik fölöttük, és nem árt egy kis személyességet is csöpögtetni beléjük.

Öreg barátom egy evangélikus szeretetotthonban él, néhány kötete és otthonról hozott egyéb használati tárgyai között. Vajon mi lesz a kényes ízléssel összeválogatott könyvtárával? Az egyik szomszédos szobában a MÚOSZ másik volt elnöke múlatja az időt, szintén túl a nyolcvanon. Róluk jutott eszembe a megoldás. Mi volna, ha a legnépesebb újságíró szövetség jelenlegi elnöke kezdeményezné az elnökök könyvtárát? A MÚOSZ tagjai elég sok vezetőt választottak a legutóbbi három évtizedben ahhoz, hogy a hajdani irányítók rájuk hagyják a felgyülemlett köteteket. Ha most a székház két iskolája közül valamelyikben ismerkednék az újságírás mesterségével, szívesen üldögélnék az arcképük alatt és a könyveik között.