Bár a közvélemény mérsékelten érdeklődik a mélyponton lévő párt iránt, a jövő héten esedékes kongresszus előtti kötélhúzásra odafigyelünk azért. A szocialista elnökjelöltek nyilvánosság előtt zajló versengése kiélezte a belső feszültségeket. Az InfoRádió például megszólaltatta a vezetésre pályázókat. Munkatársai közös kérdéseket dolgoztak ki, hogy a válaszokat összehasonlíthassuk.

A négy jelölt közül a jelenlegi elnök kivonta magát a forgalomból. Tóbiás József inkább belső fórumokon keresi a támogatókat. A regionális küldöttértekezleteken jelölttársaival együtt ismerteti az elképzeléseiket, előtte azonban elnökként tájékoztatja a hallgatóságot. Mondandója olykor órányira nyúlik, sőt a jelöltek szűkre szabott programmagyarázata után is kifejtheti az álláspontját. Ezt indokolatlan előnynek vélik az értelmezők, akikkel nem értek egyet. Aki hallotta már kötetlenül beszélni Tóbiást, aligha szabadulhat a gondolattól, hogy csekély szókincse, kusza körmondatai, a mondatrészek kudarccal végződő egyeztetései hátrányára válnak. Be kellett érnünk a másik három szocialista politikussal, akik a rádióban nyilvános összehasonlítási lehetőséggel kecsegtettek bennünket.

A nyilvánosság előtt gyakran szereplő közéleti személyiségek nehezen képzelhetők el jó (ütős, szellemes, jellemző, akár szállóigeként is emlegethető) mondatok nélkül. A három elnökjelölt közül Molnár Gyulánál és Szanyi Tibornál kilenc-kilencet találtam, Harangozó Tamásnál hármat. Azonos időtartamban elfogadható az első két teljesítmény, ráadásul Molnárnál és Szanyinál akadt egy-egy szállóige-gyanús mondat is. („Az ellenfél kívül van” - fejtegette bölcsen Molnár Gyula, „Foltokban vagyunk jelen” - fogalmazott őszintén Szanyi Tibor.) 

Vajon a huszonegyedik században elképzelhetetlen egy politikai szervezetnél, hogy a vezetésért versengők képesek legyenek az anyanyelvükön szabatosan elmondani azt, amit gondolnak? Az a benyomásom, hogy erre mindhárman alkalmasak. Igazán kár, hogy Szanyinak rossz a helyesírása, ami talán szintén lehetne alkalmaztatási feltétel, Harangozó pedig még nem képes rövid és velős mondatokban összefoglalni a véleményét. Maradna tehát Molnár Gyula, aki azonban nem tagja az országgyűlésnek, ezért pártelnökké választása esetén fölajánlaná a frakcióvezetést Tóbiás Józsefnek. Azt a tisztséget, amelyben a legtöbbet kellene beszélni, és a leggyakrabban kéne meggyőzni a nyilvánosságot az MSZP álláspontjáról. Hm.