Médianapló

Médianapló - Pont, pont, vesszőcske

2016. június 09. 10:13 - Zöldi László

„Érdemi mondanivaló híján átmentél nyelvtannáciba, kedves poszter?” - kérdezte Magentax. Ha a helyesírási kultúráról írok, mindig akad kommentelő, aki lenyelvtannáciz. Aki kiteregeti gondolatait a nyilvános térben, annak el kell viselnie az efféle kedvességgel tetézett minősítést. Ami pedig a mondanivaló hiányát illeti, talán megváltozik a hozzászóló véleménye, ha tájékoztatom, hogy e rovat az újságírói szeminárium kiegészítése. Nehéz volna meggyőzni arról, hogy posztgraduális keretek között felesleges foglalkozni a helyesírással.

A közösségi oldalon ezerszázan vannak az ismeretségi körömben, közülük három-négyszázan a tanítványaim voltak. Szétszóródtak az országban, külföldre is jutott belőlük, és ilyenkor, délelőtt tíz és tizenegy között rákeresnek az üzenőfalamra. De alighanem érdemi lehet mondanivalóm az utánközlő portál számára is, elvégre Magentax elé tárta. S ha már a kommentelő megtisztelt a véleményével, hadd részletezzem, milyen körülmények között találkozom a kommunikáció szakos diákokkal. Már olvastam bemutatkozó írásukat, és elmondom a lányoknak, hogy felejtsék el a girlandos, indákkal tarkított betűtípust, amellyel egymás közt leveleznek. Ha pénzt akarnak keresni a cikkeikkel, szíveskedjenek áttérni a letisztult vonalvezetésű, ingyenesen letölthető, a szerkesztőségek által leginkább használt Times New Roman-ra.

A fiúktól is megkérdezem, miként távolodtak el a helyesírási szabályoktól. Gyakori látvány, hogy ülnek a tömegközlekedési eszközön, két kezükben maguk elé tartják az okostelefont, és villámgyorsan pötyögtetik a kicsiny klaviatúrán található betűket. Ujjuk hegyével néha melléütnek, ez azonban nem zavarja őket. Az sem, ha a mondat elejéről hiányzik a nagy kezdőbetű. A vesszőt ritkán teszik ki, és ha befejeznek egy kijelentő mondatot, elfelejtik ponttal lezárni. Betűnyi helyet sem hagynak ki, hogy aztán belekezdjenek a következő mondatba. Ez bizony nem az akadémiai gyakorlat. Még csak nem is az, amit a magyartanár tanított nekik a középiskolában (ha egyáltalán tartott nyelvtanórákat).

Be kellene lépniük a felnőtt világba. Át kéne lépni a szakmai érvényesülés kapuján, máskülönben azok a fránya szerkesztők nem állnak szóba velük, és felkopik az álluk. Úgy tapasztalom, hogy némi tűnődés után a játékszabályokat tudomásul veszik. Ettől kezdve odafigyelnek arra is, amit a tömegközlekedési eszközön pötyögtetve üzennek a nemzedéktársaiknak.            

komment
süti beállítások módosítása