Figyelemre méltó cikk a patinás napilap utolsó előtti oldalán. Beharangozza a legközelebbi számot, amely már új köntösben jelenik meg. Alcímek, piros nyilak, lefényképezett oldalak mutatják a majdani formát. A sorokból pedig kibontakozik a megfiatalított szerkesztőség vágya, hogy közelebb kerüljön az olvasókhoz. A szövegből egy szürke mondat keltette föl az érdeklődésemet: holnaptól az újság „a felcím elhagyásával, mintegy bővített alcímként ragadja meg a cikkek lényegét”.

A lefényképezett oldalakon hat cím látható. Három elborzaszt: a „Városmegoldások”, „A Vár és az eklektika” meg a „Kevéssé sikeres társaságok”. Ha holnap ilyen címekkel szembesülök, olvasatlanul ugrom át rajtuk. Annál szívesebben fogadnám az ilyeneket: „Rendszerváltásra készülnek”, „Magyarország most rosszabbul teljesít”, „Jól kifőzte magának”. Ha az új szerkesztőségi protokollban olvasható lesz, hogy illik igei állítmánnyal érzékeltetni a cikkek lényegét, a negyvenezer eladott példányt alulról súroló Népszabadsághoz sok hajdani olvasó pártolhat vissza.

Semmi bajom a fogalmi címekkel, egy értelmiségi hetilapban talán még ajánlatosak is. Számíthatnak az átlagosnál műveltebb, tájékozottabb, fogalmi gondolkodású olvasók figyelmére. A megújítás előtt álló napilapnak azonban kerülnie kéne a fogalmi címeket, az olvasókhoz vezető utat a másik három cím jelzi. Amiben igei állítmány van, az nem zárja ki az együttgondolkodásból a kevésbé felkészült olvasókat. Épp ellenkezőleg: bekapcsolja, mozgósítja őket, érdeklődést vált ki belőlük.

Igazságtartalmuktól elvonatkoztatva ez a különbség a Fidesz és az MSZP kommunikációja között. A vezető kormánypárt gyakorlatában elképzelhetetlen a fogalmi jellegű cím. Ha nézegetjük a kormánypárti szónokok előtti műanyag állvány homlokzatára írt jelmondatokat, majd’ mindegyikben igei állítmány tűnik fel. Ha viszont az amúgy is elavult sajtótájékoztatókon szocialista politikusok győzködik álláspontjukról a nyilvánosság kornyadozó képviselőit, előttük vagy mögöttük szinte kizárólag fogalmakat tartalmazó jelmondatok olvashatóak. Néha az a benyomásom, hogy ezekkel próbálják megóvni választóikat az azonosulástól. 

Ha csak eme kommunikációs mozzanaton múlna, Orbánék alighanem örökbérletet váltanának az ország irányítására. Mégse tekinteném a Fideszhez való közeledésnek, ha a megújuló Népszabadság holnaptól csakugyan a felcím elhagyásával, ráadásul igei állítmányokat magában foglaló alcímekkel ragadná meg a cikkek lényegét.