Médianapló

Médianapló - Melegedjen vagy fagyoskodjon az újságíró?

2016. április 29. 10:24 - Zöldi László

Sebes György a Népszava helyettes főszerkesztője. Rutinra a régi köztelevízió híradójában tett szert, a rendszerváltás után pedig a 143 éves napilap szerkesztőségében talált magára. Jegyzetei felelősen gondolkodó értelmiségi képzetét keltik, érvein érdemes eltűnődni. Nekem is az a benyomásom, hogy a hat újságíró kitiltása után az egész sajtónak ki kellett volna vonulnia a Parlament épületéből. Bár mai cikkében épp azt hangsúlyozza a szerző, hogy ez aligha lehetséges. Más és más okból ugyan, de az egyre kevésbé Tisztelt Házban maradt a kormánypárti és az ellenzéki sajtó. Van egy mondata, mely töprengésre is késztet: „Egyszer már tudatosítani kellene a hatalomban, hogy nem a médiának van szüksége rájuk, hanem nekik a médiára.” Jó lenne, ha így volna, de…

A múlt század utolsó két évtizedéből Bertha Bulcsu publicisztikáját tartom a legtöbbre. Nemcsak azért, mert tűhegyes mondatokban adta vissza a kor hangulatát. Azért is, mert ha kézbe veszem a köteteit, hallom a hangját, sajátos szófűzését, ma is élvezem a stílusát. Lévén tavasztól őszig balatonszepezdi lakos, halála előtt három évvel interjút készített vele a területileg illetékes újság, a Veszprémben szerkesztett Napló. Ezt mondta: „Ha a hatalomhoz túl közel megy az író, megég, ha túl távol tartja magát, megfagy.” (1993. december 18.) Továbbgondolásra ingerlő eszmefuttatása vezérfonál lehetne az újságírók számára, talán még inkább, mint a hatalom képviselőivel ritkábban szembesülő íróknak.

A két hivatásrend találkozása afféle kutya-macska barátság, amelyben a szerepek váltakoznak. Ettől azonban a politikus még rá van szorulva az újságíróra (ebben igazat adok Sebes Györgynek), de a politikára szakosodott újságíró is rá van szorulva a döntéshozó politikusra (így foglalható össze az övétől eltérő álláspontom). Nem lehetnek meg ugyanis egymás nélkül. A politikus üzenetei manapság leginkább a média közvetítésével jutnak el a választópolgárokhoz, ennek fejében viszont el kéne viselnie, hogy a döntései okát nyilvánosan firtatja az újságíró.

Ha a hatalom képviselői kitiltják az országgyűlés épületéből a nyilvánosság képviselőit, akkor épp úgy ezt az érzékeny egyensúlyt sértik meg, mint amikor az újságírók vélik úgy, hogy megvannak ők a politikusoktól szerezhető információk nélkül is. Nem lepődnék meg, ha kiderülne: e helyzet felismerése akadályozza az ellenzéki sajtó munkatársait abban, hogy bojkottjuk révén közösséget vállaljanak a Parlamentből kitiltott hat újságíróval.

2 komment
süti beállítások módosítása