Médianapló

Médianapló - Mozdul-e a béna kacsa?

2016. február 08. 11:01 - Zöldi László

A Heti Válasz két politológust rendszeresen szólaltat meg. Közös rovatukban Török Gábor és Mráz Ágoston Sámuel ritkán mond butaságot, legutóbb mégis megakadtam valamin. Szóba került a budapesti főpolgármester és az Orbán-kormány huzakodása az anyagi forrásokért, és Török politikai elemző ezt fejtegette Tarlós Istvánról: „Ha a mandátuma hátralévő éveiben nem akar béna kacsa lenni, akkor tényleg el kell indulnia 2019-ben.” Lehet, hogy rosszul tanultam meg, mit is jelent a jelzős szerkezet?

Mindenesetre utánanéztem néhány példának. Amidőn a szabaddemokraták kiléptek a Gyurcsány-kormányból, a parlamenti kisebbségben maradt miniszterelnök kijelentette: „A kormány nem lesz béna kacsa.” (Index.hu, 2008. április 2.) Szilágyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Néppárt elnöke 2014. szeptember 11-én följegyezte a digitális naplójába, hogy helyettese, „Zatykó Gyula szerint Kelemen Hunor egy béna kacsa. Így szokták jellemezni azokat a politikusokat, akik csupán bábok mások kezében.” Vona Gábor, a Jobbik elnöke pedig 2015 szeptemberében metaforával állt elő egy nagygyűlésen: „Európa béna kacsa, hápog és tömik, csak nézi az eseményeket.”

Úgy tanultam, hogy a béna kacsa (lame duck) pozitív fogalom. Nincs köze a kisebbségi kormányzáshoz, az állítólag dróton rángatott RMDSZ-elnökhöz, a bevándorlókkal totojázó Európához. Arra vezethető vissza, hogy az amerikai elnököt novemberben választják, de csak január végén iktatják be, ezért elődje az átmeneti hónapokban már nem fog bele olyasmibe, amivel kínos helyzetbe hozná az új elnököt. Itthoni értelemben pedig a tudatosan vállalt visszafogottság azt jelenti: ha a kormány megbukott áprilisban, de a választási győztes a koalíciós tárgyalások miatt csak júniusban lép hivatalba, a kabinet átalakul ügyvezetővé, és kerüli azokat a döntéseket, amelyek megrövidítenék az utódját.

Az a benyomásom, hogy Török Gábor rosszul használt ugyan egy fogalmat, de nem szakadt el a hazai valóságtól. 2002-ben, a választási vereség után, de a Medgyessy-kormány hivatalba lépése előtt az első Orbán-kormány villámgyorsan privatizált még tizenkét állami gazdaságot. Később szintén akadt példa arra, hogy a búcsúzó kormány az év első felében sokkal többet költött, mint amennyit időarányosan illett volna elköltenie. Amiből nemcsak az következik, hogy a magyar politikai kultúra még nem érte el a bejáratott demokráciák színvonalát. Az is, hogy ama bizonyos kacsa korántsem annyira béna, mint amilyennek lennie kéne, ha normális országban élnénk.      

komment
süti beállítások módosítása