Médianapló

Médianapló - A kiindulópont

2015. augusztus 31. 10:29 - Zöldi László

A szombati szám szenzációjának ígérkezett az agrárminiszterrel készített interjú. Fazekas Sándor azonban kibújt az újságírói fogások alól. A Népszabadság olvasói előtt ügyesen cáfolta, hogy 380 ezer hektárnyi földtől nem azért akar megszabadulni az Orbán-kormány, mert jutalmazná a csókosokat, akik bérletek révén már amúgy is megvetették lábukat az állami tulajdonban. A nyulat nem sikerült kiugrasztani a bokorból, mindazonáltal akadt egy mondata, melyen eltűnődtem: „De válaszolva az önök kérdésére, nézzük meg, ki tud majd földet venni?”

Vajon miért van kérdőjel a mondat végén? Bizonyára azért, mert a harmadik tagmondat csakugyan kérdést tartalmaz. Igen ám, de ugyanebben az összetett mondatban van egy felszólítás is (’nézzük meg’), és akár a felkiáltójelet is ki lehetett volna tenni a gondolatmenet végére. Csakhogy a három tagból álló mondat kijelentéssel kezdődik, és hiába folytatódik felszólítással, majd kérdéssel, a végére pontot kellett volna biggyeszteni. Nem nagy ügy, szinte röstellem is, hogy szóba hoztam. Ha e szakmai rovatban olykor felrovok valamit hajdani munkahelyemnek, majd’ mindig hozzáfűzöm, hogy csökkenőben ugyan a nyelvhelyességre irányuló figyelme, de a lap színvonala nem romolhat annyit, hogy ne növekedjék a szakadék a Népszabadság és a többi országos napilap között.

Majd’ mindig, most viszont nem, most ugyanis a Népszabadság főszerkesztőt váltott. Murányi András a sportrovatban tanulta az újságírást, aztán főszerkesztő-helyettességig vitte az ország egyetlen sport-napilapjánál, és megizmosodva tért vissza a kiindulópontra. Dúl benne a bizonyítás vágya, a magasztos célok mellett azonban azon is múlik majd a sikere, vajon képes lesz-é újra meghonosítani azt a nyelvi igényességet, ami sokáig jellemezte a Népszabadságot. Ő a kora miatt nem emlékezhet rá, de mi még emlékszünk a legendás olvasószerkesztőre, Szántó Jenőre, aki a maga 150 centijével magasodott fölénk, ha a szabatos magyar mondatokért kellett harcolnia. Az iménti apróságból is akkora botrányt csinált a lap megjelenése előtt, hogy csak úgy zengett belé a ház.

Alighanem túldramatizálta a helyzetet, de ha az új főszerkesztő elérné a Népszabadság kiadóhivatalánál, hogy ne a korrektorok és olvasószerkesztők számát ritkítsa, már méltó volna néhai Szántó kolléga életművéhez. Vagy ha esetleg nem hallgat rá a cég, legalább olyan munkatársakat foglalkoztasson, akik a kijelentő mondat végére akkor is pontot tesznek, ha felszólítást és kérdést tartalmaz.    

 

1 komment
süti beállítások módosítása