Médianapló

Médianapló - Mi rejlik a kormánypárti média átalakítása mögött?

2015. május 05. 09:53 - Zöldi László

Feltűnt, hogy a hírmagyarázók fantáziáját izgatja, vajon Orbán Viktor miért határozta el magát a kormánypárti média gyökeres átalakítására. A kérdésre különféle válaszokat adtak, abban azonban többé-kevésbé egyetértenek, hogy a döntésről akkor szerzett tudomást a nyilvánosság, amikor néhány hónapja a miniszterelnök bejelentette, hogy bizonyos szerkesztőségek elől elzárja az állami pénzcsapot. E bejelentést az értelmezők egyedülállónak, kivételesnek, páratlannak, rendhagyónak, szokatlannak nevezték. Holott volt rá példa korábban is, igaz, több mint nyolcvan évvel ezelőtt.

1932 őszén az éppen csak fölesküdött miniszterelnök, Gömbös Gyula kikocsikázott nagytétényi kúriájába, és magával vitte a sajtófőnökét is. Séta közben megkérdezte Antal Istvántól, hogy az ellenzéki újságok miért érdekesek, színesek és mozgékonyak, a kormánypárti lapok pedig miért rosszak, lomhák és unalmasak. A sajtófőnök ezt válaszolta: „Ez azért van így, kegyelmes uram, mert a kormánylapokat neked szerkesztik, az ellenzékieket a közönségnek.” Gömbös másnap kihúzta a Miniszterelnöki Hivatal költségvetéséből ama apanázsokat, amelyeket még egyik elődje, gróf Bethlen István állapított meg a kormányhoz közel álló lapok és szerkesztők számára. A tetemes összegből valósította meg az úgynevezett Sofort-programot.

A német kifejezés azt jelenti, hogy rögtön, azonnal, és a terv három mozzanatot tartalmazott. Az első évben, 1933-ban tömegeknek szóló, népszerű és olcsó reggeli lapot segített életre a kormány; a másodikban magasabb színvonalú, terjedelmesebb, főként az értelmiséghez szóló reggeli lapot, kisebb példányszámban persze; a harmadik évben, 1935-ben egy délutáni bulvárújságot a szórakozni is vágyó nagyközönségnek. Mindez még akkor is figyelemre méltó, ha idestova nyolc évtizede leginkább a nyomtatott sajtóban gondolkodhatott Gömbös Gyula, bár éppen ő volt az első magyar kormányfő, aki fölismerte a rádióban rejlő politikai lehetőségeket is.

Orbán Viktor indítékai alighanem mások, noha nem lepődnék meg, ha egy majdani emlékiratból kiderülne, hogy ő is kikocsikázott felcsúti kúriájába, és séta közben megszólította valamelyik bizalmasát, aki idézte neki az Antal István emlékiratából való mondatot. De ha esetleg így történt, vajon a XXI. századi sajtófőnök letegezte, lekegyelmesezte-e a miniszterelnök urat?

komment
süti beállítások módosítása