Tegnap este, egy tévéműsorban megszólalt a felsőoktatásért felelős államtitkár. A középkorú, túlsúlyos, gyors beszédű, szavakban megegyezésre hajlamos mérnökember azt fejtegette, hogy a kormány decemberben elfogadott stratégiáján már nem lehet változtatni, de hogy milyen tartalommal töltik ki, az a társadalmi vitában dől majd el. Ettől csaknem jó kedvre derültem, felötlött azonban, hogy a felsőoktatásban dolgozó oktatóként miként éltem meg e stratégia változásait.

Az első Orbán-kormány magas munkanélküliségi rátával vette át az országot. Arra a következtetésre jutott, hogy azzal is növeli esélyeit az uniós tagságra, ha csökkenti a munkanélküliek számát. Bár nem képes újabb munkahelyeket teremteni, a frissiben érettségizettek közül minél többet a felsőoktatásba, elsősorban a főiskolákra terel. Nem kerülnek túl sokba, és még mindig jobb, ha pallérozódnak egy kicsit, mintha lófrálnának az utcán, ráadásul szipóznának is. Eme elképzelés jegyében nőtt félmilliósra a főiskolások és egyetemisták tábora, sikerült korszerűsíteni több felsőoktatási intézményt, például az én munkahelyemen is létrejött egy amerikai stílusú campus több ezer új hallgatóval.

Aztán a felsőoktatás fölpumpálói veszítettek a választáson, nem sokkal később pedig a politikai ellenfelük vezetésével bemasíroztunk az Európai Unióba. Nyolc év elteltével a második Orbán-kormány lépett hivatalba, és névadója meghirdette a teljes foglalkoztatottságot. Igazán kár, hogy ezt a felsőoktatás további felduzzasztásával már nem érhette volna el. Azzal csökkenti a munkanélküliséget, hogy a főiskoláktól és egyetemektől elvont pénzből közmunkások százezrei kapirgálják az árokpartot. Az elképzelés gyümölcsözőnek bizonyult, bár speciel a felsőoktatás négy év alatt visszasüllyedt az első kormányzás előtti szintre.

S íme, a harmadik Orbán-kormány második évében egy államtitkár éppen igyekszik megvalósítani a módosított stratégiát. Törekvéseit úgy foglalnám össze, hogy nem elég csökkenteni az állami finanszírozást, abban is meg kell akadályozni a tanintézményeket, hogy a piacon tegyenek szert bevételre ama szakokból, amelyeket megfizetnének a frissiben érettségizett diákok szülei. Különösen akkor, ha ezeken a szakokon a társadalmi folyamatok elemzésére (idegen szóval kritikájára) alkalmas szakembereket nevelnének a magamfajta oktatók.