Ma reggel vettem észre, hogy hamarosan kifogy a vérnyomáscsökkentő gyógyszer. Sebaj, gondoltam, maradt még egy a három hónapra érvényes vényekből. Átsétáltam a patikába, ahol két gyógyszerésznő jelentőségteljesen összenézve vizsgálta a pecséttel hitelesített papírt. Majd sajnálkozva közölték, hogy nem adhatják ki a dobozt, hírét hallották ugyanis, hogy aki aláírta, már nem él. Ekkor döbbentem rá, hogy Mák doktornő posztumusz receptjét adtam ki a kezemből. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének főorvosa néhány hete hagyott itt bennünket, közel a nyolcvanhoz.

Jelenleg három és félezer tagja van a legnépesebb újságíró szervezetnek, de volt már ötezer is. Elég sokan találkozhattak tehát Mák doktornővel. Engem például négy évtizede ismer(t) kívülről-belülről. Mintha a szempilla-rezdülésből is képes lett volna olvasni. Ha valamilyen betegséggel bajlódtam, az egészségügyben dolgozó fiam jóvoltából eljuthattam tekintélyes professzorokhoz, és leginkább azzal a benyomással távoztam tőlük, hogy jót beszélgettem ugyan a nagy tudású, választékosan fogalmazó tudósokkal, mégis Mák doktornő találta fején a szöget. Az iskolateremtő professzorok nem versenyezhettek a körorvos fél évszázados tapasztalatával. A betegségismeret nem vetélkedhetett a betegismerettel.

Az apró termetű doktornőt érdekelte a sorsunk. Sosem mulasztotta el megkérdezni, hogy éppen mivel foglalkozunk. Velem is megtörtént, hogy írtam egy könyvet, és miközben délelőtt megfogalmaztam a napi penzumot, délután pedig felkészültem a másnapi folytatásból, a szokatlan életformától átlagosnál feszültebb idegállapotba jutottam. Mák doktornő alaposan kifaggatott, és előfordult, hogy némi kihagyást javasolt. És lám, a betegség tünetei elenyésztek. A professzorokkal folytatott beszélgetések sem nélkülözték a szellemi élmény ismérveit, még az először látott páciens munkája felől is érdeklődtek, de sosem teremtettek kapcsolatot az alkotás keltette feszültség és a betegség tünetei között. Lehet, hogy ezt az összefüggést vulgárisan magyarázom, ez azonban mit sem csökkenti bennem a most már csak néhai MÚOSZ-doktor iránt érzett tiszteletet.

Némi vita után sikerült meggyőzni a két patikusnőt, kiadták a gyógyszert. Van már utánpótlásom a vérnyomáscsökkentőből. De vajon a magyar újságírók legendás orvosát ki pótolja?