Médianapló

Médianapló - Állatok a politikában

2014. szeptember 16. 10:32 - Zöldi László

Tegnap érdekes feladatot kaptam. A portál szerkesztője hívott fel azzal, hogy hallottam-e Orbán Viktor beszédét az országgyűlés őszi évadkezdő ülésén. Igenlő válaszom után azt firtatta, van-e a mondatgyűjteményben olyan állat-hasonlat, amely rímel a miniszterelnök nagy hírre vergődött denevéres metaforájára. (Orbán ezt mondta a bankokról: „Amikor a madarakra vetik ki az adót, a denevérek a fogukat mutatják, amikor pedig az egerekre róják ki, akkor a szárnyukat.”)

Megint igennel feleltem, bár csupán az derengett, hogy a közéleti személyiségek valamilyen rejtélyes ok folytán leginkább a kutyákat szokták emlegetni, ha már hasonlatra ragadtatják magukat. Aztán a számítógép merevlemezén találtam harminc szállóigét - nocsak, az utolsó szónak is van némi köze az állatokhoz. Úgy rémlik, a politikából élők csakugyan kedvelik a képes beszédet. Ráadásul csaknem minden második mondatban – tizennégyben - szerepelt kutya, Bajnai Gordon libát terelő pulijától Balogh József képviselő-polgármester vak komondoráig. A sorrend pedig ez lett: macska és róka (három-három említéssel), tigris kétszerivel (mindkétszer Orbán Viktor jellemzőjeként), bolha, denevér, egér, fácán, kakas, keselyű, liba, ló (Falus Ferenc jóvoltából) és tyúk egyszer-egyszer.

Őszintén szólva elsősorban egy nyugat-magyarországi Fidesz-politikus, Ivanics Ferenc elszólása keltette föl a figyelmem, talán mert újságíró vagyok. Íme, az örökbecsű mondat: „A politikus számára minden sajtókitüntetés átadása olyan, mintha fácánként a legjobb vadásznak adna díjat.” De vajon a közéleti személyiségek miért fordulnak ihletért az állatokhoz? Bizonyára azért, mert a népélet szerves része az állattartás, és ebből fakad, hogy rengeteg az állatokról szóló közmondás. A nyilvánosság előtt forgolódó személyiségek tehát számíthatnak arra, hogy amit valamelyik állathoz hasonlítanak, közérthető lesz a közönségük, ha úgy tetszik: a választópolgárok számára. Másként fogalmazva: a politikából élők igyekeznek a nép nyelvén beszélni.

Azt is észrevettem, hogy az idő múltával a rendszerváltás utáni politikusok és értelmezők kezdik elhagyni a mint szócskát. Sűrítik, tömörítik a hasonlatot - ez lesz a metafora, a képes beszéd kifinomultabb formája. Arra viszont egyelőre nincs magyarázatom, hogy a metaforázók miért vonzódnak annyira a kutyákhoz. Ha csak azért nem, mert… De nem akarok politizálni.

4 komment
süti beállítások módosítása