A hvg.hu ügyes húzása a parlamenti kérdezősködés. Ügyeletes munkatársa sétál a folyosón, és a mikrofonját képviselők orra alá dugja. A válaszokból hiteles kép kerekedik a politikusok válaszkultúrájáról. A legtöbben meggyorsítják a lépteiket, vagy úgy tesznek, mintha nem is hallanák az újságíró hangját. Aztán valamit csak kinyögnek. Legutóbb az MSZP-nek jutott a nap kérdése. Vajon a honatyái miként vélekednek arról, hogy az erzsébetvárosi Hunvald Györgyöt megválasztották a kerületi pártszervezet elnökévé? Az ügyészség lakáspanamával vádolja ugyan, ez azonban nem zavarja a pártbéli választóit.

A megszólítottak között akadtak, akik felfogták, hogy Hunvald esetleges futtatása az önkormányzati választáson emlékeztet arra, amit egy Medgyessy Péter nevű miniszterelnök úgy foglalt össze, hogy a politikusok hajlamosak törvényesen, de nem erkölcsösen cselekedni. A kérdezettek azzal odázták el a választ, hogy akkor térjünk vissza az ügyre, ha majd a bíróság kimondja a jogerős ítéletet. Egyetlen politikus lógott ki közülük. Gúr Nándor alelnök visszakérdezett: miért nem azt firtatja a riporter, hogy… És felsorolás következett Rogán Antal naponta változó vagyonnyilatkozataitól Lázár János nyugat-európai utazásain át Mészáros Lőrinc meggazdagodásáig.

Az újságíró azt felelte, hogy azért nem ezeket firtatja, mert őt speciel Hunvald esete érdekli. Gúr ettől szárnyra kapott, mire a riporter megkérdezte tőle: vajon őt most kioktatja az interjúalany? A politikus szemlátomást megszeppent, mintha egy pillanatra el is gondolkodott volna. Talán felötlött benne, hogy azok a fránya újságírók leginkább kérdéseket szoktak föltenni a politikusoknak. Előfordul, hogy alákérdeznek - ezt a politikusokon kívül senki sem szereti. Az okoskodóbbak nem is kérdeznek, hanem kifejtik az álláspontjukat, hosszasan persze - ilyenkor azt javasoljuk nekik, hogy váltsanak műfajt, és menjenek el publicistának.

Mindazonáltal a legtöbb újságíró azt tekinti feladatának, hogy színvallásra buzdítsa, kényszerítse, késztesse, noszogassa, nógassa, ösztökélje, ösztönözze, sarkallja, serkentse, unszolja a politikusokat. Ehhez jól hangzó és másokat is érdeklő kérdésekre van szükség. Az a politikus, aki az évszázadok alatt kialakult munkamegosztást nem fogadja el, aligha érti a nyilvánosságot. Vagy ha érti is, a legszívesebben magától kérdezne.